Ritka dolog történt egy blogger életében. Robert Krulwich az NPR (National Public Radio) egyik blogjában azon elmélkedett, miért zajlott az első holdra szállás mindössze egy focipályányi területen. Kérdése meghallgatásra talált, a választ pedig az egyik legilletékesebbtől, Neil Armstrongtól kapta meg.

Az űrrepülés legendája a Krulwich-nek írt levelében a magas felszíni hőmérséklettel, a Földön kívül soha ki nem próbált űrruhákkal, a kísérletek seregével és nem utolsó sorban a példátlan küldetés biztonságos levezényléséhez elengedhetetlen csapatmunkával magyarázta a behatárolt terültet, ami gyakorlatilag annyi volt, amennyi a magukkal vitt kamera látómezejébe belefért.

“Igaz, hogy óvatosak voltunk a tervezéssel. Számos bizonytalanság övezte, mennyire lesznek összhangban a mérnökök előrejelzései a holdkomp rendszereivel és saját űrruháink viselkedésével a barátságtalan holdbéli körülmények között” – kezdi a magyarázatot Armstrong. “Szinte teljesen tökéletes vákuumban dolgoztunk, jóval 200 Fahrenheit (93 Celsius) fok fölötti hőmérsékletben, miközben a helyi gravitáció a Földének csupán egyhatoda volt. Ezt az elegyet nem lehet lemásolni a Földön, mi mindenesetre megpróbáltuk a lehető legjobban letesztelni felszereléseinket ezekre a körülményekre. Például mivel a hagyományos légkondicionálás nem elégséges a Holdon, kénytelenek voltunk hideg vízzel hűteni ruháink belsejét. Nem volt semmilyen adatunk, meddig bírja majd a hátizsákban elhelyezett kis víztartály. Az első felderítés alkalmával a NASA vezetői 2 és háromnegyed órára korlátozták a felszíni munkánkat, hogy elkerüljük a hipertermiás állapotot. Miután visszatértünk és újra túlnyomás alá helyeztük a holdkompot, ki tudtuk üríteni, és le tudtuk mérni a megmaradt vizet, hogy megerősítsük a mérnökök számításait.”

“Azt sem tudtuk biztosan, hogyan tudunk majd közlekedni ormótlan űrruháinkban. Munkatársam technikák sorát demonstrálta az általam felszerelt televíziós kamerának, amit olyan helyzetbe állítottam, hogy lehetőleg az összes tevékenységünket rögzíteni tudja. A repülés előkészítői azt akarták, hogy a TV tartományában maradjunk, hogy eredményeink ismeretében tökéletesíteni tudják a jövő küldetéseinek tervezését. Őszintén meg kell mondanom, hogy tudatosan és szándékosan hagytam el a TV közvetítés által lefedett tervezett munkaterületet, hogy megvizsgáljam és lefényképezzem a belső kráterfalakat a lehetséges fekükőzet-kibúvások vagy más hasznos információk érdekében. Éreztem, hogy a potenciális haszon megéri a kockázatot” – folytatja az írás.

“Igaz, hogy szerettünk volna tovább maradni a felszínen és messzebb menni a holdkomptól és a TV kamerától, de számos kísérletet kellett felállítanunk, mintákat dokumentáltunk és gyűjtöttünk, és fényképeket készítettünk. A rendelkezésre álló idő teljesen be volt osztva és gyorsan kellett dolgoznunk, hogy teljesítsük az előírt feladatokat. Az általunk felállított Lunar Laser Ranging Retroreflector-t (lézertükröt) ma is több tudományos kísérletnél használják” – taglalta a feladatokat Armstrong.

“A későbbi Apollo repülések többet és messzebbre haladtak, nagyobb területeket fedve le, különösen amikor 1971-ben már a holdjáró is rendelkezésre állt. A KRULICH WONDERS azonban felvet egy fontos kérdést, amit magam is feltettem a kormány Tudományos és Műszaki Bizottságának. Májusi meghallgatásomon azt mondtam, ’sokan kérdezik, miért kellene az amerikaiaknak visszatérni a Holdra, hiszen már jártunk ott’. Én ezt különösnek találom. Olyan ez mintha a 16. századi uralkodók azt hirdették volna, hogy nincs szükség ismét az Új Világba utazni, mivel már jártunk ott, vagy mintha Thomas Jefferson elnök 1803-ban bejelentette volna, hogy az amerikaiak ne menjenek a Mississippi nyugati oldalára, mert a Lewis és Clark Expedíció már járt ott. Az amerikaiak a Hold hat helyszínét látogatták meg, melyek méreteiket tekintve egy külvárosi telek és egy kisebb település között mozognak. Ezen kívül még 14 millió négyzetmérföldet lehetne felderíteni” – adott hangot a Holdra történő visszatérést támogató nézeteinek Armstrong.

Az első Holdra lépő űrhajós általában kerüli a publicitást, az utóbbi időben azonban politikailag egyre aktívabb lett, az emberi Hold-expedíciókat szorgalmazva többször szembe szállt Obama elnök elképzeléseivel. A visszatérés azonban nem egyszerű feladat, az Apollo-korszakot a hidegháború táplálta, méghozzá nem akármilyen összegekkel, melyek ma gyakorlatilag elképzelhetetlenek, ha az űrkutatásról beszélünk. A visszatérésnek azonban ma is több jó oka lehetne, a mélyűr küldetések alacsony gravitációs indítóállásától kiindulva a ritka anyagokkal bezáróan, melyek közül a hélium-3 a fúziós energia egyik nagyreményű üzemanyaga lehetne.

sg.hu

A passzív dohányzásnak kitett embereknél emelkedik a halláskárosodás kockázata – idézte amerikai kutatók megállapítását kedden a BBC hírportálja.

A Tobacco Control című szakfolyóiratban ismertetett tanulmány több mint háromezer amerikai felnőtt bevonásával készült. A szakértők úgy vélik, hogy a dohányfüst a fülben lévő kiserekben rontja a vér áramlását, emiatt a szervben oxigénhiány alakul ki, és toxikus anyagok halmozódhatnak fel. A károsodás eltérő jellegű, mint amit zajhatás vagy egyszerűen az öregedés okoz. Korábbi vizsgálatok dohányzóknál már mutattak ki összefüggést a hallás romlása és a cigarettázás között, passzív dohányosoknál azonban most első alkalommal derült fény a kapcsolatra.

A Miami Egyetem és a Floridai Állami Egyetem kutatói 3307 nem dohányzó önkéntes hallástesztjét elemezték. A vizsgálatba bevont emberek vérében ellenőrizték a nikotin egyik melléktermékének, a kotinin nevű vegyületnek a szintjét, hogy megállapítsák, ki és milyen mértékben volt passzív módon cigarettafüstnek kitéve.

Kiderült, hogy a passzív dohányosoknál sokkal nagyobb volt a halláskárosodás kockázata, mint azoknál, akik nem ilyen környezetben töltötték idejüket. A passzív dohányzás az alacsony, közepes és magas hangfrekvenciákon is mintegy harmadával növelte a hallásromlás kockázatát.

Mint David Fabry kutatásvezető a BBC-nek elmondta, nem tudják pontosan, mekkora az a füstmennyiség, amely már hallásromláshoz vezet, ám a legjobb elkerülni a kockázatnövelő füstöt.

(MTI)

A hangsebesség hatszorosával új sebességi rekordot állított fel az X51A jelű, kísérleti stádiumban lévő katonai repülőgép Dél-Kaliforniában.

A hullámlovasnak (Waverider) is nevezett gépet egy B-52-es hadászati bombázóról indították. A segédhajtóművek után bekapcsolt scram-jetnek nevezett hajtóművel a gép 200 másodpercen keresztül tartotta rekordnak számító sebességet. Az amerikai légierő (USAF) közleménye szerint a korábbi tesztekben 12 másodpercig tudták tartani a hiperszonikus sebességet.

A scram-jet hajtómű a segédberendezésekkel együtt mindössze egyetlen csőből áll, amelyet a szuperszonikus, azaz a hangsebességnél gyorsabb repülés mellett lehet bekapcsolni. Ha ezt a csövet a menetiránynak megfelelő szögbe állítják, és a cső belsejében az átáramló levegőbe üzemanyagot fecskendeznek, majd begyújtják, a gázkeverék a hőtől kitágulva a cső hátsó végén beáramló levegőnél nagyobb sebességgel fúvódik hátra. A beáramló és a kifújt gázmennyiség közötti sebességkülönbség jelentős tolóerőt ad.

A hang sebessége földközelben 1222 km/óra. Nagy magasságban, ahol ritkább a levegő már jóval kevesebb. A hangsebesség 5-8-szorosát elérő repülőgépeket hiperszonikusnak nevezik. Az ilyen gépek útjuk nagy részét a légkör legfelső rétege fölött, közel 100 kilométer magasan teszik meg, ahol az alacsony légellenállás miatt egységnyi üzemanyaggal óriási távolságok átrepülésére van lehetőség. Amikor ezek a gépek lejjebb ereszkednek a sűrűbb levegőbe, akkor úgy pattannak vissza, mint a víz felett kacsázó lapos kavics, ezért nevezik hullámlovasoknak az X51-eseket.

(MTI)

Nem biztos, hogy egészségesebbek a drágábban beszerzett bio élelmiszerek – derül ki egy friss kutatás eredményéből.

A London School of Hygiene and Tropical Health kutatói szerint nincsen szilárd bizonyíték arra, hogy a vegyszerek, illetve a genetikailag módosított anyagok hozzáadása nélkül előállított termékek jótékonyabb hatásúak lennének. Az American Journal of Clinical Nutrition című szakfolyóiratban közzétett beszámoló szerzői 162, az utóbbi ötven évben publikált tanulmányt böngésztek át, és ezek alapján nem találtak különbséget a bio- és a hagyományos módon előállított élelmiszerek között.

A kutatók mindössze tizenkét publikációt találtak, amelyek a bioélelmiszerek egészségre gyakorolt hosszú távú hatásait elemezték. Ezekkel viszont az volt a gond, hogy a tesztcsoport létszáma alacsony volt, és a vizsgálati idő mindössze néhány hétig tartott.

A tanulmányok közül egy esetben találtak összefüggést a bioélelmiszerek fogyasztása és az allergiás bőrreakciók megjelenése között. A vizsgálatban 2800 – két éves kor alatti – holland kisgyermek vett részt, szüleiket időről-időre kikérdezték gyermekük étkeztetési szokásairól és arról, hogy születésüktől kezdve mikor és milyen időszakokban jelentkezett náluk ekcéma. A válaszok alapján arra lehetett következtetni, hogy azok a gyerekek, akik társaiktól eltérően kizárólag bio tejtermékeket kaptak, kevesebbszer lettek ekcémások.

Ennek a vizsgálatnak azonban az volt a hátulütője, hogy a gyerekek tüneteiről a szülők nyilatkoztak, és az sem derült ki, hogy a bioélelmiszerek fogyasztása miatt voltak-e ritkábbak az allergiás tünetek.

(MTI)

Különös dologra bukkant a NASA Spitzer Űrtávcsöve egy távoli bolygó vizsgálata során, az égitestről hiányzik naprendszerünk bolygóinak egyik meghatározó összetevője, a metán.

A furcsaság mellett az elemzés jelentősége, hogy egyre kisebb naprendszeren kívüli bolygók is vizsgálhatók a NASA módszerével. Már csak egy nagyobb teljesítményű űrtávcsőre lenne szükség, hogy a Földhöz hasonló méretű bolygók légkörét is szemügyre vehessük. “Ez egy nagy fejtörő” – utalt a metán hiányára Kevin Stevenson a Közép-floridai Egyetem bolygótudományi karának hallgatója, a Nature április 22-i számában megjelent tanulmány egyik szerzője. “A modellek szerint a bolygó szénkészleteinek metán formájában kellene jelen lenniük. Az elméleti tudósoknak igen sok dolguk lesz, mire kibogozzák ezt a rejtvényt.”

A felfedezés, ahogy a bevezetőben említettük egy újabb lépcsőfokot is jelent a Föld-méretű exobolygók légkörének szondázása felé. A metánmentes bolygó, a GJ 436b mérete nagyjából a Neptunuszénak felel meg és ezzel eddig ez a legkisebb bolygó, amit bármely távcsövünknek sikerült kielemeznie. Összességében elmondható, hogy egy nagyobb távcső a már meglévő technikákkal képes lesz a kisebb, bolygónkhoz hasonló világok megvizsgálására a metán és az élet egyéb kémiai jelei, mint a víz, oxigén vagy széndioxid után kutatva. “A végcél, hogy biológiai jelzéseket találjunk egy kis, sziklás világban. Az oxigén, különösen, ha egy kis metánt is találunk mellette, arról árulkodna, hogy az emberek talán mégsincsenek egyedül” – tette hozzá Stevenson.

“Ebben az esetben nem azért vártuk a metán jeleit, mert életre számítottunk, hanem a bolygó vegytana miatt. Ennek a bolygótípusnak termelni kellene a metánt. Olyan ez mintha elkezdenénk bundáskenyeret sütni és zabkását kapnánk eredményül” – magyarázta Joseph Harrington, a kutatás lektora.

A metán szinte az összes bolygón jelen van környezetünkben. A Földön elsősorban a mikrobák termelik, az óriásbolygókon nincs élet, mégis gazdagok metánban, a Neptunusz például ennek a vegyületnek köszönheti kék színét, a metán ugyanis elnyeli a vörös fényt, de ugyancsak gyakori a viszonylag hűvös égitesteken, például a barna törpéken. Valójában bármely hidrogén, szén és oxigén elegyéből álló légkörnek, melynek a hőmérséklete 700 Celsius fok körül mozog, az elméletek szerint bővelkednie kellene metánban, illetve kisebb mértékben szénmonoxidot is tartalmaznia kell. A szén ezeken a hőmérsékleteken jobban szeret metán formájában megjelenni.

500 Celsius fokos hőmérsékletével a GJ 436b-ről is feltételezték, hogy egy metánban gazdag, ugyanakkor kevés szénmonoxiddal rendelkező égitest lesz, a Spitzer észlelései azonban ennek ellentmondanak. A bolygó hat infravörös hullámhosszon vizsgált fényéből csak a szénmonoxid jeleit lehet kiolvasni, metánét egyáltalán nem. “Tanácstalanok vagyunk” – foglalta össze a helyzetet Harrington. “Mindez arra utal, hogy még van hová fejlődniük a modelljeinknek. Most hogy tényleges adatokkal rendelkezünk távoli bolygókról is megtudhatjuk, mi zajlik valójában a légköreikben.”

A GJ 463b 33 fényévnyire található tőlünk, az Oroszlán csillagképben, igen közel egy apró csillaghoz, egy úgynevezett “M törpéhez”, ami valamivel hűvösebb a Napnál. A bolygó 2,64 nap alatt járja körbe csillagát. A Spitzer a GJ 436b halvány fényét akkor képes észlelni, amikor a bolygó eltűnik a csillaga mögött, ezt az eseményt nevezik másodlagos fogyatkozásnak. Ekkor a naprendszer teljes fénye lecsökken, a csökkenésből pedig különböző hullámhosszokon mérhető a bolygó fényessége. A módszert elsőként 2005-ben alkalmazta a Spitzer, és azóta számos Jupiter méretű exobolygó, úgynevezett “forró Jupiterek” légköri összetevőit mérte vele.

“A Spitzer technikáját eltoljuk a kisebb, hűvösebb bolygók felé, amik jobban hasonlítanak a Földre, mint a korábban tanulmányozott forró Jupiterek” – nyilatkozott Charles Beichman, a NASA Exobolygó Tudományi Intézetének igazgatója. “Az elkövetkező években egy olyan űrtávcsőre számítunk, ami képes lesz karakterizálni pár Föld-méretnyi nagyságú sziklás bolygó légkörét. Egy ilyen bolygón akár életre utaló jeleket is találhatunk.”

Tovább csökkent a szerdai izlandi vulkánkitörésből származó hamufelhő koncentrációja Magyarország felett, a műholdképeken már nem látható, de ez nem jelenti azt, hogy nincs a térségben – mondta Bozó János, az Országos Meteorológiai Szolgálat repülésmeteorológusa.

Nagy mennyiségű hamufelhő valószínűleg nincs már Magyarország felett, mivel a naplemente szokásos színű volt – tette hozzá a szakember. Bozó elmondta: a légkör szennyezettsége kicsi, a talaj közelében egyáltalán nem emelkedett meg. Az előrejelzések szerint 6 ezer méter alatt vasárnap még mindig nagy területen lehet hamu a levegőben.

Szombat délután a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légiközlekedési Igazgatósága bejelentette, hogy vasárnap délig meghosszabbította a magyarországi légtérzárat, ami a légi mentést és a kutatás-mentést nem érinti.

A szerdán kitört izlandi vulkán miatt Európa nagy részén továbbra is áll a légi közlekedés, szombaton újabb országok – így például Bosznia, Szerbia, Montenegró – zárták le légterüket, Nyugat-Európában pedig a legtöbb országban meghosszabbították a korábban elrendelt légtérzárakat.

Izlandi szakértők szerint a vulkán aktivitása nem csillapodik, így további közlekedési káoszra van kilátás.

(MTI)

A Reuters News megbízásából végzett új Ipsos Global @dvisor felmérés szerint (a világ GDP-jének 75%-át képviselő) 22 ország – vélhetően emberi – felnőtt lakosságának egyötöde hisz abban, hogy idegen lények látogattak el a bolygónkra, s embernek álcázva magukat élnek “közöttünk”.

A 23 000 felnőtt – országonként ezernél több válaszadó – részvételével végzett felmérés szerint tehát  az emberek 80%-a nem hiszi, hogy idegen lények élnek közöttünk.

Azok a nemzetek, amelynek lakói leginkább hiszik, hogy álcázott látogatókkal élünk együtt: India (45%) és Kína (42%), s azok, amelyek legkevésbé gondolják így: Belgium (8%), Svédország (8%) és Hollandia (8%).

Az alábbi rangsor azokkal az országokkal indul, amelyek állampolgárai leginkább hiszik, hogy idegen lények látogattak el bolygónkra, s embernek álcázva magukat élnek közöttünk, s azokkal folytatódik, amelyek legkevésbé értenek egyet ezzel az állítással:

egyetért / nem ért egyet

India                            45% / 55%

Kína                            42% / 58%

Japán                         29% / 71%

Dél-Korea                   27% / 73%

Olaszország               25% / 75%

Egyesült Államok       24% / 76%

Brazília                        24% / 76%

Ausztrália                    23% / 77%

Oroszország               21% / 79%

Spanyolország           21% / 79%

Lengyelország            19% / 81%

Csehország                18% / 82%

Nagy-Britannia           16% / 84%

Kanada                       16% / 84%

Magyarország            14% / 86%

Argentína                    13% / 87%

Németország              11% / 89%

Mexikó                       10% / 90%

Franciaország            9% / 91%

Svédország                8% / 92%

Belgium                      8% / 92%

Hollandia                    8% / 92%

Akik hiszik (20%), hogy idegen lények látogattak el a bolygónkra, s embernek álcázva magukat élnek közöttünk inkább férfiak (22%), mint nők (17%); 35 év alattiak (25%), mintsem 35 és 54 év közöttiek (16%), vagy 55 év felettiek (11%); s inkább magasabb iskolai végzettségűek (22%), mint alacsonyabban, vagy közepesen iskolázottak (19%). A jövedelmi viszonyok (alacsony: 22%, magas: 20%, közepes: 19%) és a családi állapot (házas: 19%, más státuszú: 21%) tekintetében nem mutatkozik jelentős eltérés.

Akik nem hiszik (80%), hogy hogy idegen lények látogattak el a bolygónkra, s embernek álcázva magukat élnek közöttünk inkább nők (83%), mint férfiak (78%); 55 év felettiek (89%), mintsem 35 és 54 év közöttiek (75%); kevésbé iskolázottak (úgy az alacsonyan, mint a közepesen képzettek 81%), mint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők (78%). A jövedelmi viszonyok (közepes: 81%, magas: 80%, alacsony: 78%) és a családi állapot (házas: 81%, más státuszú: 79%) tekintetében nem mutatkozik jelentős eltérés.

Ezek az eredmények a Thompson Reuters News Service megbízásából az Ipsos által 2009. november 4-e és 2010. január 13-a között végzett közvélemény-kutatásból származnak. A nemzetközi felmérés során 23 000  - 18 év feletti – felnőttet kérdeztek  összesen 22 országban, amelyek együtt a világ GDP-jének 75%-át képviselik. A felmérésben részt vevő országok: Argentína, Ausztrália, Belgium, Brazília, Kanada, Kína, Franciaország, Németország, Magyarország, India, Olaszország, Japán, Mexikó, Lengyelország, Oroszország, Dél-Korea, Spanyolország, Svédország, Cseh Köztársaság, Hollandia, Nagy Britannia és Egyesült Államok. Országonként 1000-nél több válaszadó szerepelt az Ipsos által megkérdezett internetes panelben. Ezt követően súlyozást alkalmaztak a demográfiai különbségek kiegyenlítésére, valamint annak biztosítására, hogy a minta összetétele az adott ország legfrissebb népszámlálási adatainak megfelelően tükrözze a felnőtt lakosságot, és a kapott eredmények reprezentálják az egyetemes vélekedést.

(euroastra.hu)

Felbocsátották a Discovery amerikai űrsiklót a floridai Cape Canaveral űrállomásról helyi idő szerint hétfőn hajnalban.

A Discovery hét űrhajóst, valamint teherszállítmányt – felszerelést és kísérleti eszközöket – visz a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Ez az utolsó teherszállítmányok egyike, amelyet az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) az ISS-re küld, mielőtt kivonná a forgalomból a jelenlegi űrsiklóparkot. A Discovery mostani felbocsátásával idén másodszor indult amerikai űrsikló a világűrbe, ebben az évben még három fellövést terveznek.

A Discovery a felbocsátást követően nyolc perccel 225 kilométeres magasságban Föld körüli pályára állt, s várhatóan szerdán kapcsolódik össze a Föld felett 343 kilométeres magasságban keringő ISS-sel.

A Discovery hétfős legénységének Alan Poindexter a parancsnoka. Ő John Poindexternek, Ronald Reagan néhai amerikai elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadójának a fia. Most először fordul elő, hogy a csapat három tagja nő. Az amerikai Dorothy Metcalf-Lindenburger és Stephanie Wilson, valamint a japán Jamazaki Naoko utazik négy férfi kollégájával.

Vasárnap már megérkezett az ISS-re a bajkonuri űrközpontból pénteken indított Szojuz TMA-18 orosz űrhajó, amelynek egyik utasa szintén egy amerikai nő, Tracy Caldwell Dyson. Így mintegy két héten át az űrhajózás történetében először tartózkodik majd négy nő egyidejűleg a világűrben.

A Discovery legénysége kilenc napot tölt az űrállomás fedélzetén. Feltöltik az ISS készleteit, felszerelnek egy új ammóniatartályt az ISS külső burkán – emiatt három űrsétát kell tenniük -, és olyan berendezéseket állítanak üzembe, amelyekre sokáig szükség lesz az űrállomás működéséhez az amerikai űrsiklóprogram leállítása után. A NASA a jövőben más országok segítségét veszi majd igénybe ahhoz, hogy űrhajósokat és teherszállítmányokat juttasson el a Nemzetközi Űrállomásra.

(MTI)

Sikeresen hozzákapcsolódott a Nemzetközi Űrállomás orosz szegmenséhez a Szojuz TMA-18 űrhajó, fedélzetén két orosz és egy amerikai űrhajóssal.

A Szojuz vasárnap a tervezetthez képest egy perccel korábban, közép-európai idő szerint 7 óra 25 perckor csatlakozott az űrállomáshoz. Az űrhajón, amely pénteken indult Bajkonurból, az orosz Alekszandr Szkvorcov parancsnok és Mihail Kornyijenko fedélzeti mérnök, továbbá az amerikai Tracy Caldwell Dyson második fedélzeti mérnök érkezett az állomásra. Az expedíció tagjai 167 napos ott-tartózkodásuk során három amerikai űrsiklót és három Progressz-M teherűrhajót fogadnak, kétszer lépnek ki a nyílt világűrbe, és mintegy 40 tudományos kísérletet végeznek el.

Ezen felül ebben az időszakban kell integrálni a Nemzetközi Űrállomás orosz szegmensébe a MIM-1 új kutatási modult, amelyet májusban szállítanak az űrállomásra. Mindhárom asztronauta az űrállomáson készül megünnepelni születésnapját. Szkvorcov csütörtökön újságírók előtt elmondta: még nem döntötték el, hogy hogyan ünnepelnek. Mivel azonban Tracy szeret focizni, lehetséges, hogy rendeznek egy űrmeccset, csak még a gyakorlati megoldáson gondolkodnak, s azt fontolgatják, mi legyen a labda és hogyan alakítsák ki a kapukat.

Tracy Caldwell Dyson 1969-ben született, a kémiai tudományok doktora, és 1998-ban vették fel a NASA űrhajósai közé. Járt már a világűrben: 2007 augusztusában 13 napos utat tett az amerikai Endeavour űrsiklón. Alekszandr Szkvorcov 1966-ban született, katonai akadémiát végzett, berepülő pilóta képesítést szerzett, s azt követően vették fel az űrhajósok közé. A világűrben még nem járt. Mihail Kornyijenko 1960-ban született. A moszkvai repülés-műszaki főiskolán végzett 1987-ben. Dolgozott a rendőrségen, továbbá az űrkutatásban résztvevő Energia (Enyergija) vállalatnál. Tartalékos hadnagy. 2000 óta űrhajós, a világűrben még nem járt.

Jelenleg Oleg Kotov orosz, Timothy Creamer amerikai és Szoiti Noguti japán űrhajós teljesít szolgálatot az állomáson. Az új expedícióval hatra emelkedik az űrállomás lakóinak száma.

(MTI)

Újabb rekordot állítottak fel kedden a világ legnagyobb részecskegyorsítójában, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nagy hadronütköztetőjében (LHC), ahol 7 teraelektronvolt (7 ezermilliárd elektronvolt) energiával ütköztették a fényhez közeli sebességgel száguldó protonnyalábokat.

Ezzel a tudomány közelebb került az ősrobbanás megértéséhez. A 7 teraelektronvoltos energia az LHC tavaly novemberi újraindítása utáni 2,36 TeV-es rekordenergia háromszorosa. A tudomány közelebb jutott az ősrobbanás megértéséhez, amelynek nyomán 13,7 milliárd évvel ezelőtt megszületett a világegyetem – nyilatkozták az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) kutatói.

A világ legnagyobb részecskegyorsítóját, a nagy hadrönütköztetőt (LHC) 10 milliárd svájci frankos (1865 milliárd forint) költséggel építették meg. Az LHC Genf közelében a francia-svájci határon egy 27 kilométeres alagútban működik. A protonnyalábok ütköztetése révén remélik a tudósok megtalálni a más részecskéknek tömeget adó Higgs-bozont, azaz “isteni részecskét”, amelynek létét Peter Higgs angol fizikus jósolta meg 1960-ban.

Ugyanebben a kísérletben a tudósok feltételezése szerint úgynevezett szuperszimmetrikus részecskéket is sikerül előállítani, amelyek a világegyetem 25 százalékát kitöltő sötét anyagot alkotják. A nagy hadronütköztető ALICE-kísérletében nehézion-ütköztetések során a fizikusok igyekeznek újraalkotni az ősrobbanás után röviddel uralkodó állapotokat.

Rolf Heuer, a CERN főigazgatója szerint a keddi ütköztetések jelentős előrelépést jelentenek annak megismerésében, hogy “honnan jöttünk”, s miként fejlődött a korai univerzum. Sergio Bertolucci, a CERN kutatási igazgatója is azt emelte ki, hogy az ismeretlen megismerését teszik lehetővé a kísérletek. “Olyasmivel foglalkozunk, amivel soha senki előttünk” – mondta, hozzá téve, hogy vannak tudott ismeretlen dolgok, mint a sötét anyag, vagy a Higgs-bozon.

(MTI)