A korábbiaknál több bekiabálás és szimbolikus gesztus kísérte az új Országgyűlés első, két hónapos ülésszakát a parlamentben. Az országgyűlési jegyzőkönyvek nemcsak az elhangzott felszólalásokat, hanem a teremben történt eseményeket, a bekiabálásokat, a tapsokat és a derültséget is rögzítik. A tavaszi és a nyári rendkívüli ülésszak 27 ülésnapján mindegyikre bőven lehet példát találni. A szimbolikus gesztusok már az alakuló ülésen megjelentek: miközben a képviselők az esküjüket tették le – a jegyzőkönyv szerint – Vona Gábor (Jobbik) Magyar Gárda-mellényt viselt, az MSZP-frakció tagjai pedig emiatt a jobbikosoknak hátat fordítva mondták az eskü szövegét.

A Jobbik-frakció tarkóra tett kézzel vett részt a szabálysértési törvény módosításának szavazásán, és hogy tiltakozásuk még egyértelműbb legyen, Gaudi-Nagy Tamás a voksolás alatt be is kiabálta, hogy “lex gárda”.

Szintén a Jobbik akciója volt, hogy Novák Előd – a képviselők megfegyelmezése érdekében – egy karikás ostort adott át az ülésvezető Latorcai Jánosnak, aki erre annyi jegyezett meg, bajban lesz, mert erről bevallást kell majd készítenie.

Más humoros esetek is történtek az első ülésszakon, ahol a viszonylag sok új képviselő és a Ház vezetésében újoncként résztvevők tanultak bele a szerepükbe.

Egy mentelmi ügy kapcsán vált mindenki számára világossá, hogy két Varga László van a parlamentben. Akit érintett az ügy, a szocialista politikust, nem akart hozzászólni a vitához, akit pedig nem érintett, a KDNP-st és nem is beszélhetett volna, azt mondta a plénum előtt, nem tudott róla, hogy őt nem Varga Lászlónak hívják. Az esetet végig bekiabálások kísérték, mindkét oldalról elhangzott, hogy “micsoda különbség”.

A parlamenti üléseken amúgy is sok a bekiabálás. A jegyzőkönyvek szerint az LMP-t kivéve ebben minden párt jeleskedik.

A bekiabálásokból derül ki például, hogy Lamperth Mónika lánya férjhez ment. Az MSZP-s képviselő ezt Soltész Miklósnak kiabálta oda, aki a szocialisták elmúlt nyolcévi felelősségét firtatta abban, hogy 10 ezer házassággal kevesebb köttetett 2002 óta egészen mostanáig.

A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma államtitkárának a Jobbik is odaszólt, miután a politikus azt mondta: a KDNP-frakcióban 36 képviselő van, 83 gyermekkel, a Jobbiknál 1,1 gyermek az átlag. Az ellenzéki párt egyik képviselője a jegyzőkönyv szerint erre azt kiabálta be: “fiatalabbak vagyunk húsz évvel”.

Amikor Mesterházy Attila szocialista frakcióvezető arról beszélt, hogy nincsenek csontvázak a szekrényben, Pálffy István (KDNP) a jegyzőkönyv szerint hangosan hozzáfűzte, hogy szekrény sincs.

Vágó Gábor (LMP) egy felszólalásában arra panaszkodott, hogy a többségi kormánypárti frakciók unják a vitát, unják a parlamenti munkát. A képviselőcsoportoktól válaszként a “téged” szót kapta. Lamperth Mónika a figyelem hiányát rótta fel, neki a Fidesz-frakcióból azt kiáltották, hogy ezt ki kell érdemelni.

Ujhelyi István (MSZP) Orbán Viktor értékelő beszéde alatt nyilvánított hangosan véleményt. Amikor a kormányfő arról beszélt, hogy a nemzeti centrumban a baloldali szavazók is ott vannak, a szocialista politikus azt kérdezte: “név szerint?”.

L. Simon László (Fidesz) nem bekiabálással, hanem egy gesztussal válaszolt arra a kritikára, hogy egy törvényjavaslathoz nagyon felháborító indítványt nyújtott be, amiből a kritikák szerint kiderült, hogy megint maga fele hajlott a keze. A politikus erre mindkét kezét behajlítva maga elé emelte – olvasható az ülésnap jegyzőkönyvében.

A legnagyobb vihart Novák Előd (Jobbik) okozta, aki Meggyes Tamás mentelmi jogáról történő szavazáskor a “lógjon” szót kiabálta. A Jobbik képviselője ezt nem tagadta, de azt mondta, a mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatban tette a megjegyzését, ezért kiabálta, hogy “függesztődjék fel, azaz lógjon”. Hozzátette, hogy a bekiabálás “klasszikus parlamenti műfaj”, és pártja nem bünteti “a radikalizmust, a szókimondást, a humornak ezt a formáját”. A képviselő végül elnézést kért tettéért.

A bekiabálások miatt egyébként éppen egy jobbikos politikus emelt szót az Országgyűlésben. Volner János ezt a politikusi arcátlanság kategóriájának nevezte.

A jegyzőkönyv szerint L. Simon László erre Harrach Pétert (KDNP) idézte, aki szerint a bekiabálás a parlamenti kultúra része.

(MTI)

BUDAPEST, 2010. július 27. – Hetvenhétre nőtt a budapesti repülőtérről közvetlenül elérhető városok száma. A legújabb célállomás az dél-olaszországi üdülőhely, Bari repülőtere, a járatnyitást újabb, pozitív piaci jelként üdvözölte a Budapest Airport. A járatnyitáshoz kapcsolódó másik fejlemény, hogy mostantól újabb, sorrendben negyedik Airbus A 320-as üzemel a budapesti bázisról a Wizz Air színeiben, amelynek teljesen egységes a repülőgép flottája, azaz kizárólag ezt az egy típust használja.

Jelenleg már 40 ország 88 repülőterére lehet átszállás nélkül eljutni Magyarország legnagyobb légikikötőjéből. Az idén jött létre a közvetlen légi összeköttetés a finnországi Turku, az olaszországi Bari, Catania és Pisa, valamint a németországi Hannover és Hahn repülőterével.

A magyarok legújabb utazási szokásainak megfelelően elsősorban a diszkont árakat kínáló légitársaságok tudták bővíteni járathálózatukat. A hat új desztináció közül egyet a német Germanwings, ötöt pedig a magyar hátterű Wizz Air nyitott.

Az első járatokat a légiközlekedésben hagyománynak számító vízsugaras köszöntővel fogadták a budapesti repülőtéren, míg a személyzetet és az utasokat egy-egy híres magyar cukrászat mesteri tortájával lepte meg a reptér üzemeltetője.

Jost Lammers, a Ferihegyi repülőteret üzemeltető Budapest Airport Zrt. vezérigazgatója szerint nagyon jó jel, hogy nő a kereslet a légiközlekedésben, ez ugyanis azt jelzi, hogy a vásárlók bíznak a jövőben. A légiközlekedés fejlődéséhez azonban alapos piacismeretre és jó szolgáltatásra van szükség, anélkül nem lehet a magyar utasok kegyeibe férkőzni.

Ezért a repülőtér is bővíti szolgáltatásait: jelenleg is épül Közép-Európa legnagyobb repülőtéri beruházása, a SkyCourt névre keresztelt utascsarnok a 2-es terminálon. A rendkívüli építészeti megoldásokat felvonultató új épület jelenlegi áron mintegy 75 milliárd forintba kerül, építése során több mint ezer embernek ad munkát. Beüzemelése után pedig több száz új munkahelyet teremt a környékbelieknek, és jelentős adóbevételhez segíti a repülőtér mellett fekvő Vecsés és a budapesti XVIII. kerület önkormányzatát.

Élő Anita

- vilag@hetivalasz.hu

Az Egészségügyi Világszervezet megvezette a világot, amikor az enyhe járványt okozó vírust az új spanyolnáthának kiáltotta ki. Az Európa Tanács szerint ez nem független attól, hogy a világszervezet szakértői a vakcinagyártóknak is dolgoztak. Hazánk mindezt azzal tetézte, hogy milliószámra maradtak meg az ingyenes ampullák, miközben sokaknak fizetni kellett az oltásért.

Különös események történtek Mexikóban. Tavaly tavasszal az egész világ megrémült, amikor kiderült, hogy néhány hét alatt több ezer ember betegedett meg egy új, titokzatos vírustól, amely 160 halálos áldozatot követelt.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) arra hívta fel a figyelmet, hogy egy új világjárványküszöbén állunk, ezért minél gyorsabban meg kell kezdeni a sertésről emberre átkerült vírus elleni védekezést, mert a késedelem emberek millióinak halálát okozhatja. Közegészségügyi szakértők ezrei keresik immár jó egy évtizede a világ minden zugában az új “spanyolnáthát” – tavaly áprilisban úgy vélték, Mexikóban megtalálták.

A kórokozó igen gyors volt, napok alatt átterjedt az Egyesült Államokba, ahol egy hónapon belül már tízezernél is több beteg akadt, majd a vírus szétspriccelt az egész világban, nyolc hét alatt 120 országban jelent meg.

1. TÉVEDÉS: a pánik hatására bizonyíthatóan túlértékelték a halottak és a betegek számát

Halálos járvány azonban nem lett a H1N1-jelenségből. Ahogy nőtt a betegek száma, úgy “tűntek el” a halottak Mexikóban: a WHO 2009. április 26-i jelentése még 1455 “gyanús” fertőzésről és 84 halottról írt, Mexikó egészségügyi minisztere néhány nap múlva már több, 2498 beteget és 160 halálos áldozatot említett, ám az igazolt betegek száma valójában 69 volt.

A világszervezet és a mexikói hatóságok a kezdeti pánikban túlbecsülték az áldozatok számát, a gyanúsnak minősített esetek döntő többségéről a gyorstesztek megérkezése után kiderült, semmi közük az új vírushoz.

H1N1Vivienne Allan, a WHO betegbiztonsággal foglalkozó tagja április végén kiadott egy nyilatkozatot Mexikóban, hogy félreértés történt, nem 160, hanem csak hét halottnál bizonyosodott be addig a H1N1 jelenléte.

Amerikai tudósok a későbbi több száz halálesetről azt mondták: ugyanaz a kórokozó Mexikóban azért produkált jóval magasabb halálozási arányt, mert a közép-amerikai országban az állami egészségügy privatizációja miatt a szegények nem tudták megfizetni az orvosi ellátást, ezért nem kaphattak időben gyógyszert. Hangjuk azonban nem ért el az égig.

A WHO központja inkább az emberiség védtelenségéről, a sertésből átterjedt új betegségről, az 1918-ban 50 millió halottat követelő spanyolnátha megismétlődéséről beszélt, amely riasztó gyorsasággal terjed szét a földgolyón.

Az ellenérveket azzal hárították el, hogy a spanyolnátha kórokozója is egy viszonylag enyhe szakasz után vadult be. Csakhogy a sertésinfluenzáról később bebizonyosodott, hogy a mexikói volt a “vadulós” korszaka, mindenhol máshol jóval szelídebbnek mutatkozott.

Az Európa Tanács minapi jelentése szerint a 193 ország kormányzata által fenntartott, a világ legnagyobb járványügyi hálózatával rendelkező szervezet az egész Földet megtévesztette, és dollármilliók elköltésére biztatta a tagállamait – köztük Magyarországot is egy olyan kórokozó miatt, amely az utóbbi évek leggyengébb influenzáját okozta, és a világon összesen 18 ezer ember halálát követelte.

Vagyis az egész bolygón kevesebbét, mint amennyit egy szokásos influenza során Németországban és Franciaországban feljegyeznek.

A botrányt az Európa Tanácsban a német szocialisták robbantották ki, ebben szerepe lehetett annak is, hogy a németek különösen rosszul jártak, mert a náluk alkalmazott halolajtartalmú vakcina olyan kemény mellékhatásokkal járt, hogy tömegesen betegedtek bele az oltásba.

A vizsgálat kezdeményezői már januárban úgy látták, a WHO minden idők legnagyobb balfogását követte el, ezzel összesen 18 milliárd amerikai dollár felesleges kiadásba hajszolva a világot. Ám a kormányok hiába vártak legalább egy halvány kis mea culpát, a WHO ma is úgy tartja, minden ponton helyesen cselekedett.

Az Európa Tanács ezért független kutatóintézetek bevonásával elemezte, hogyan tévedhetett a világ legnagyobb költségvetésű egészségügyi közszervezete ilyen nagyot.

2. TÉVEDÉS: nem volt teljesen új a vírus, az idősebb generációk már találkoztak vele

Fontos észrevétel volt, hogy a 60 éven felüliek körében arányaiban a világ összes országában jóval kevesebb beteget mutattak ki, mint a fiataloknál. Ulrich Keil, a Münsteri Egyetem járványügyi professzora szerint ez a legfontosabb bizonyíték arra, hogy a H1N1 nem teljesen új vírus, az idősebbek betegségként, a fiatalabb generációk pedig a védőoltások révén ismerhetik.

A professzor ennek tulajdonítja a vírus gyenge megbetegítő képességét, mert az emberi szervezet védekezni tud ellene. A sertésinfluenza miatt tehát nem lehetett volna világjárványt elrendelni, mert nem felel meg a pandémia legfontosabb kritériumának.

Ekkor érte a következő meglepetés a vizsgálatot folytatókat, mert kiderült, tavaly április óta nemcsak a kezdetben észlelt mexikói halottak nagy része “tűnt el”, hanem a világjárvány elrendelésének több feltétele is.

3. TÉVEDÉS: a világjárvány kritériumának enyhítése

Tavaly májusban – a közvélemény számára észrevétlenül – a WHO kicserélte az úgynevezett pandémiás terv főbb pontjait. Addig a világjárvány, a legmagasabb fokozat elrendeléséhez négy dolog kellett: 1. állati eredetű vírus, amely emberről emberre is képes terjedni; 2. az emberiség számára ismeretlen kórokozó, amely ellen szervezetünk teljesen védtelen; 3. a normál influenzánál több beteg és haláleset; 4. járványméretű előfordulás több országban vagy területen.

Tavaly május óta ebből csak a földrajzi kritérium maradt meg. Az egyetlen, amelynek a sertésinfluenza valóban megfelelt, hiszen egyébként a kórokozó nem volt teljesen új, az emberiség nem volt védtelen, a betegség nem volt sem elterjedtebb, sem súlyosabb a normál járványoknál.

Ha nincs “kódcsere”, a WHO soha nem nyilváníthatta volna világjárvánnyá a H1N1-et, amely mostanáig átlagosan mindössze félezrelékes halálozást okozott a világban, töredékét a szezonális járványoknak.

A WHO ennek ellenére ma is úgy tartja, hogy jogos volt a riadalom, és ezt a gyermekek körében tapasztalt háromszoros halálozási rátájával indokolja. Utólag azonban már látható, hogy mire a rohamléptekben kifejlesztett oltások a lakosság többségénél kifejthették volna a hatásukat, a legtöbb országban magától is elmúlt a járvány.

A súlyosságát ezért elsősorban az határozta meg, időben tudott-e az egészségügy reagálni arra, hogy a vírus a várandósok és az egészséges fiatalok körében az átlagosnál gyakrabban idézett elő életveszélyes állapotot. Így például Magyarországon december elején hétszáz embert ápoltak kórházban, és összesen háromszázan kerültek lélegeztető gépre.

A világjárványt annak ellenére kihirdették, hogy tavaly tavasszal a vírus által leginkább érintett országok – köztük az Egyesült Királyság – arra kérték a WHO-t, ezt ne tegye meg, mert az enyhe tünetek miatt nincs rá szükség. Nemcsak a várható pánik miatt tartották volna vissza a szervezetet, hanem azért is, mert a világjárvány kinyilvánítása óriási anyagi kihatással járt a tagállamok többsége számára.

Ezen a ponton derült fény a 2006-os, szintén vaklármának bizonyuló madárinfluenza-pánik szerepére. Akkor a világszervezet tanácsára sok állam szerződést kötött a vakcinagyártókkal, amelynek több pontja most, a világjárvány kihirdetése esetén éledt fel.

A gyártók például kifejlesztettek egy kísérleti vakcinát, az államok pedig cserébe kötelezték magukat, hogy a világjárvány kihirdetése esetén több tízmillió oltóanyagot rendelnek.

A British Medical Journal, a világ egyik legbefolyásosabb orvosi lapja kinyomozta, miért állt mindez a WHO érdekében.

4. TÉVEDÉS: a szakértők függetlensége

Kiderült, hogy a madárinfluenza idején kidolgozott pandémiás terv (amely pontos előírásokat tartalmaz a tagországok számára, milyen fokozatnál mit kell tenniük) szakértői közül többen is kapcsolatban álltak a vakcinagyártókkal és a vírusellenes gyógyszert előállító céggel, a Roche-sal.

A WHO akkor azt tanácsolta, hogy az államok vásároljanak víruselleni gyógyszert ugyanettől a gyártótól. Magyarország például egymillió lakos számára elegendő mennyiséget vett a világhírűvé tett Tamifluból.

Mielőtt visszatérnénk a WHOszakértők és a járványipar közötti összeférhetetlenségi problémákra, érdemes feltenni a kérdést, vajon Magyarország hibázott-e akkor, amikor a világszervezet ajánlásait követte?

Ráadásul úgy, hogy az európai járványügyi felkészülést a magyar Jakab Zsuzsanna irányította – februárig mint az Európai Betegségmegelőzési és Ellenőrzési Központ, azóta mint a WHO európai regionális igazgatója.

Vagyis a Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár által most elrendelt vizsgálat azzal a dilemmával kénytelen szembesülni, hogy elítélhető-e azért a korábbi vezetés, mert arra használta a WHO-t, amire azt alapították, vagyis, a határokon túlnyúló egészségügyi kockázatok kezelésére. Ugyanezt elemzik most a franciák és az angolok is, mert csak egyetlen ország, Lengyelország vette észre, hogy orruknál fogva vezetik őket.

A szeptemberig lezáruló vizsgálatban a magyar kormányzati szervek dilettantizmusát is felróhatják. Emlékezzünk a milliószámra raktározott, de eleinte hiánycikknek minősülő vakcinákra, a patikába sétáltatott, kétszer sorban álló oltásra várókra.

Miközben több mint egymillió “ingyenvakcina” maradt raktáron, közel 600 ezer embernek kellett fizetni az oltóanyagért – úgy ráadásul, hogy az állam 40 százalékos felárat tett az ampullákra.

Lehet hazai párhuzamokat keresni abban is, hogy a világjárvány kihirdetéséről a WHO egy 16 tagú titkos személyi összetételű bizottsága döntött, amelynek néhány tagjáról a brit orvosi lap szakértőinek sikerült feltárniuk, hogy melyik vakcina- és vírusellenes szert gyártó által tartott kongresszusra utaztak, vagy hány ezer dollárt kaptak tőlük egyéb munkáikért.

Az effajta érdekkonfliktusok a magyar járványügyi felkészülésben is fellelhetők. A magyar oltóanyagot gyártó Omninvest ugyanis meglehetősen érdekesen jutott hozzá a receptúrához. Magyarország már az ‘50-es évek óta a világ élvonalában jár az influenza elleni felkészülésben.

Takátsy Gyula ekkor fejlesztette ki a magyar oltóanyagot, majd a tömeges és gyors gyártástechnológia megteremtése is az ő nevéhez köthető. Egészen a ‘90-es évek közepéig az állam gyártotta az oltóanyagot, azóta a titokzatos Omninvest.

A Takátsy-módszer, a híres magyar recept azonban nem volt védett, az Omninvest szerződtette Takátsy tanítványát, Jankovics Istvánt. Így fordulhatott elő, hogy az Omninvest a régi recept továbbfejlesztésével gyártja az oltóanyagot, Jankovics pedig azóta visszaszerződött köztisztviselőnek, főosztályvezetői rangban.

A magáncég és a közszféra között más szálat is felfedezhetünk: az Omnivest-csoporthoz tartozó Medyag Kft. építette meg a járványügyi intézet laboratóriumát.

Az egész ügyben az a legfurcsább, hogy a járvány egyik napról a másikra úgy tűnt el, mintha sosem járt volna itt. Pedig éppenséggel lenne mit tudományos szinten elemezni, például azt, mi az oka annak, hogy nálunk nemzetközi szinten szokatlanul magas arányú a halálozás: a 2160 igazolt magyar sertésinfluenzás beteg közül 134, vagyis több mint hat százalék halt meg.

Aki szembeszállt a WHO-val

Ewa Kopacz lengyel egészségügyi miniszter saját szakértőivel is megvizsgáltatta a mexikói helyzetet, és rájött, hogy az ijedelem miatt eltúlozták a bajt. Lengyelország nem vásárolt oltóanyagot, mert gyanúsnak találták, hogy a gyártók az oltás mellékhatásaiért az államra hárították volna a felelősséget.

MI TÖRTÉNT?

Olaszország – A hatvanmilliós ország 24 millió vakcinát rendelt, de csak egymilliót adtak be belőle. Kétmilliót más országoknak értékesítettek, egymilliónak lejárt a felhasználhatósági ideje, ezért megsemmisítik, félmilliót elraktároznak, hátha lesz a járványnak második hulláma. Több mint húszmilliót nem vettek át, és ezért kártérítést fizetnek a gyártónak.

Egyesült Államok – A 300 milliós népességű ország kétszázmillió vakcinát gyártatott le, ennek 43 százalékát kidobják. Az egészségügyi tárca szóvivője szerint inkább érje néhány százmillió dolláros kár az államot, mint hogy felkészületlenül álljanak egy új vírussal szemben. A világ egyik legnagyobb vakcinaexportőr országa összességében aligha fizetett rá az ügyletre.

Magyarország – Több mint egymillió oltóanyag megy várhatóan veszendőbe. Eredetileg hatmillió vakcinát rendelt a kormány, de az első ütemben leszállított négymillió vakcina sem fogyott el, mivel csak 2,7 millió embert oltottak be. A vakcinák lejárati idejét meghosszabbították.

Franciaország – A 65 millió lakosú ország 95 millió adag oltóanyagot rendelt, de végül csak 50 milliót vett át, és márciusig 5,7 millió embert oltottak be. Franciaország az egyik legnagyobb európai vakcinagyártó, így túlrendelésük marketingszempontokat is szolgálhatott. Ezt is vizsgálja a szenátusuk, amely augusztusban készül el a jelentésével.

Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő beszélt a legtöbbet az Országgyűlésben, szintén ő szólalt fel a legtöbbször az új parlamenti ciklus első ülésszakán – derül ki az Országgyűlés adataiból. A legtöbbet felszólaló képviselők listáját az ellenzék, elsősorban a jobbikos képviselők vezetik. Gaudi-Nagy Tamás 102 alkalommal, 8 óra 57 percet beszélt. A felszólalások számát tekintve 91-gyel követi őt Schiffer András, az LMP frakcióvezetője, majd 58-cal Novák Előd és 57-tel Volner János jobbikos képviselő.

A felszólalások összidejét figyelembe véve, Gaudi-Nagy Tamás mögött itt is második – hat órával és ötvenöt perccel – Schiffer András, a harmadik majdnem négy óra húsz percnyi beszéddel Novák Előd, a Jobbik alelnöke. A legaktívabb szocialista Lamperth Mónika volt, aki 44-szer szólalt fel és 2 óra 39 percet beszélt.

Orbán Viktor miniszterelnökként hat alkalommal szólalt fel és összesen majdnem három órát beszélt az Országgyűlésben.

A frakcióvezetők közül is Schiffer András szólalt fel a legtöbbször és a leghosszabb ideig is. A második Vona Gábor egy óra 57, a harmadik Lázár János (Fidesz) egy óra 55, a negyedik Harrach Péter (KDNP) egy óra nyolc, az ötödik Mesterházy Attila (MSZP) 54 perc parlamenti beszéddel.

A pártelnökök közül Orbán Viktor beszélt a legtöbbet, őt követi Vona Gábor, Mesterházy Attila és Semjén Zsolt, aki 22 percre vette igénybe a plénum figyelmét.

Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök a bizalmatlansági indítvány tavaly áprilisi elfogadása óta nem beszélt az Országgyűlésben.

A tavaszi és a nyári rendkívüli ülésszakon nem szólalt fel a plenáris ülésen 89 képviselő, köztük Szabó Imre és Molnár Csaba volt szocialista miniszterek, Tarlós István, a Fidesz főpolgármester-jelöltje és a fideszes Tiffán Zsolt borász.

Emlékszünk még azokra a napokra, amikor közbeszéd címén még csak a gumicsontként közibénk dobott Simor-féle havi javadalmazás körüli kvaterkázás borzolta a kedélyeket? Már akkor szóltam, hogy ennek a közpénzen művelt parasztvakításnak bizony nem lesz jó vége, s most lám, csak megképződött újra az össznépi hülyítés! Ennyire mán nem kéne szolgalelkületűnek lenni eftikéim!

De ne is én, az adófizető barom státuszába besorolt, perspektívájában kizárólag a létminimum alsó szélén tengődő kisnyugdíjas jövőképét előre vetítő uniós pógár legyek az, aki a megvilágosodás mécsvilágának pilácsát möggyújtja – elvégre, hogy’ is gyünnék én ahhoz, nem igaz? – vannak nálam sokkal szakavatottabbak. Itt van mingyá’, példának okáért, egyik nagy kedvencem, Csath Magdolna, közgazdász, egyetemi tanár, aki amúgy a teljes tudás birtokában van. És akkor innentől kezdve idézzük fel a közte és Róna Péter között a közszolgálati televízió 2010. július 19-i „Ma Reggel” adásának „Mi lesz a forinttal és a kamattal az IMF-tárgyalás megszakadása után?” című részében lezajlott beszélgetés néhány részletét. A házigazda (szokás szerint) Bettelheim volt.

„Csath Magdolna: Érdekes módon eddig nem volt ilyen érzékeny az IMF. Az összes megszorítás, ami eddig Magyarországon volt, az a szegényeket ugyanúgy érintette, mint a nem szegényeket, tehát akkor nem zavarta a korábbi megszorításoknál. Én a különböző interjúkból azt vettem ki, tehát a Reutersnek és egyebeknek adott interjút a tárgyalódelegáció vezetője, hogy őket tulajdonképpen két dolog zavarja leginkább és emiatt szakadtak meg ezek a tárgyalások, és ezért maradt el a szokásos vállveregetés. Mert ugye korábban mindig, mikor az IMF itt volt, akkor minden úgy volt, ahogyan ők akarják, vagy akarták, és ezért megtörtént a vállveregetés a tárgyalás végén. Ugye őket leginkább a bankadó zavarja – ez az egyik dolog – és teljesen álságos indokokkal állnak elő. Hogyha most a bankadót a kormány bevezeti, akkor abból az lesz, hogy ezek a szegény bankok, úgy lecsökken a pénzük, hogy nem tudnak hitelezni, meg a kedvük is elmegy a hitelezéstől, meg egyébként is, micsoda piactorzító dolog az, hogy bankadót vetnek ki.

Na, most ugye ez egy nagyon furcsa értékrend, mert amikor a bankok támogatást kaptak – szintén az IMF-nek a kérésére – akkor nem zavarta őket, hogy ez is torzítja a piaci viszonyokat, és az se zavarja őket, hogy most sem hitelezik a gazdaságot, pedig most nincsen bankadó, tehát most miért pont azért nem hiteleznének, mert bankadót vezet be a kormány. Hozzáteszem, hogy Merkel és Sarkozy hosszú ideje azon dolgozik, hogy bankadó szülessék az Európai Unióban, tekintettel arra, hogy amikor megsegítették a bankokat, amikor bajba kerültek, akkor most, amikor a költségvetések hiányba fordultak egy csomó országban, akkor viszont jó lenne, ha a bankok is benyúlnának a zsebükbe. Tehát nagyon álságos ez a viselkedése az IMF-nek.

A másik dolog, hogy kiállt a Nemzeti Bank függetlenségéért. Ugye itt a fizetésről, Simor András fizetéséről beszélünk. Mi köze van a bankelnök fizetésének, a nagyságának a bank függetlenségéhez? Semmi. (…) Magyarországon akkora szakadék van a legalacsonyabb réteg, meg mondjuk a Simor András fizetése között, hogy az megdöbbentő. Kétszázszoros. Megnéztem, több mint kétszázszoros Simor András fizetése, összehasonlítva a minimálbérhez. És akkor még egy dolog. Én azt elfogadom, hogy megállapodott az előző kormánnyal arról az IMF, hogy 3,8% lehet maximum ebben az évben a költségvetési hiány, jövőre meg le kell vinni 3% alá, bár megemlítem, hogy az Európai Unióban, az euróövezeten belül is 7% ez a hiány – ahol kötelező lenne a 3%-ot betartani – nálunk még nem, mert mi még nem vagyunk az euróövezet tagjai, és egyébként is a 3% egy teljesen mesterséges szám. Lehetne 2, lehetne 4. De jó, megállapodtak benne. De bocsánat, abba miért szól bele egy nemzetközi pénzügyi szervezet, milyen módon éri ezt el egy magyar kormány? Miért törődik azzal, hogy milyen módszert alkalmaz? Hogy bankadót-e, vagy… ők igazából azt szeretnék, hogy máshol lennének a megszorítások, ne már a szegény bankoktól vegyenek el, inkább a nemzettől vegyenek el. Tehát diktálnak, én ezt szeretném mondani. mi az, hogy diktál egy nemzetközi szervezet? Most ők a magyar kormány, vagy az, amelyiket a magyar emberek megválasztottak? ”

Róna Péter: – Őszintén szólva én ezzel a megközelítéssel nem értek egyet és azt hiszem, hogy ez rossz irányba tereli az országot és a tárgyalásokat. Én a magam részéről jelentős különbséget vélek felfedezni az IMF és az Európai Unió álláspontja között. Valóban, az Európai Unió meglehetősen követelő hangnemet vett fel. Valóban, az Európai Unió hangsúlyozta a Simor András fizetése körüli bonyodalmakat és nagyon keményen kritizálta a bankadót. A Valutaalap ezt nem tette. A közleményében a Nemzeti Bank függetlensége és az egész fizetés kérdése nem is szerepel. A bankadóra vonatkozóan nem akadt ki, egyszerűen nem találja jónak. Az IMF megközelítése arról szól, hogy a növekedési pálya, amit ő lát Magyarország gazdasága esetében, nem elégséges a hiánycél eléréséhez, és ha nem érjük el a hiánycélt, akkor nem tudunk kijutni az adósságspirálból.

Érdekes módon, például, miközben az Európai Unió követeli a hiánycél betartását, a Valutaalap úgy fogalmaz, hogy a hiánycél betartása alkalmas a gazdaság növekedési pályára való helyezésére. Óriási a különbség a két megfogalmazás között! Én úgy érzem, hogy Magyarország akkor jár jól, ha komolyan, részletesen tárgyal a Valutaalappal, elsősorban, és háttérbe helyezi az Európai Unióval való tárgyalásokat. Az Európai Uniónak a presztízse jelenleg ebben a kérdésben minimális. Elbaltázta a görög helyzetet, nem tudja megoldani Spanyolországot, nem tudja megoldani Portugáliát. A nemzetközi tőke- és pénzpiacok nem arra figyelnek, mit mond az Európai Unió, nem hisznek az Európai Uniónak, arra viszont igen, hogy mit mond a Valutaalap. Ők nem olyan kemények, ugyanakkor azt szeretnék, ha a magyar kormány is rugalmasabban ülne le a tárgyalásokhoz.

Csath Magdolna: – Na most bocsánat, a rugalmasság szóval én is egyetértek, de azért ne feledjük el, hogy itt módszereket akart akkor is az IMF diktálni. És ne csak azt a nyilatkozatot nézzük, hanem a különböző interjúkat, amiket adtak. Én megnéztem az összes tegnapi friss interjút, amiket adtak, Reutersnek és így tovább, ott bizony említette keményen Rosenberg úr, hogy micsoda dolog ez a bankadó, meg a Simor-fizetés meg egyéb, tehát finomabb volt valóban a sajtótájékoztató anyaga, amiről beszélünk, de azért az interjúk keményebbek voltak.

Én azt gondolom, hogy persze, tárgyalni kell, én azt gondolom a kormány is tárgyalni akar, csak a diktátumokat nem szereti. És még egyszer én szeretném hangsúlyozni, hogy kívülről, az országon kívülről, milyen alapon akar valaki megoldásokat, módszereket is javasolni, kitűzte a célt. (…) Ha az a feladat, hogy érjük el a 3%-ot – még egyszer mondom, hogy ebben a nemzetközi környezetben egyébként nem látom be, hogy miért pont Magyarországnak kellene 3% alá levinnie a költségvetési hiányt, amikor az eurózónában magában 7%, és nem akarom a többieket mondani, hogy Nagy-Britannia 10,5 és így tovább. Amit mondani szeretnék, hogy bízza már rá arra a nemzeti kormányra – amelyiknek egyébként a miniszterelnöke azt nyilatkozta, hogy tárgyalni akar és nem diktátumokat akar – hogy igen, a módszereket válassza meg az a helyi kormány, amelyik a helyi viszonyokat jobban ismeri.

Egy biztos, hogy kiérezhető az IMF gondolataiból az, hogy ő inkább a megszorítások felé hajlik, mint hogy a bevételi oldalon, mondjuk a bankadót növelje. És a megszorításoknál két dolgot meg is említett. A közösségi közlekedést és az egészségügyet. Ami azt jelenti, hogy megint próbálja Magyarországot az előző kormány által választott megszorítási útra terelni és azt gondolom, hogy ez az, amivel a társadalom Magyarországon nem ért egyet. Más módszerek is vannak mint a megszorítás, tehát ne szóljon abba bele, hogy hogyan, kitűzte a célt, azt el kell érni.

Róna Péter: – Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy kioktassuk a Valutaalapot.

Csath Magdolna: – De bocsánat! Milyen alapon oktat ki egy nemzeti kormányt?

Róna Péter: – Azon az alapon, hogy nekünk van egy gazdasági, költségvetési fiskális és monetáris szerkezetünk, ami rendkívül sérülékeny.

Csath Magdolna: – Hát azzá tették, szándékosan! Azért ezt mondjuk ki!

Róna Péter: – A Valutaalap tette azzá?

Csath Magdolna: – A Valutaalap is szerepet játszott ebben azért valamennyire, tudjuk.

Róna Péter: – A sérülékenység kezelésére eddig előterjesztett elképzelések nem eléggé meggyőzőek.

Csath Magdolna: – Azzal egyetértek, hogy a gazdasági növekedés beindulása gyenge, és kétségtelen, olyan módszerek kellenének, amelyek a gazdaságot felélénkítik. De hát az még a következő év feladata azt hiszem, a következő költségvetési évé.”

(Csak így zárójelesen és csak a rend kedvéért! Azé’ arról se feledkezzünk ám el, Istenben szeretett felebarátim, hogy ez a fránya hazai bankszektor nem csak az elmúlt évet, de ha a hagyomány állításának hinni szabad, magát a válságot is szuperextra profitokkal zárta! Biz’ úgy ám! Pattintsuk csak ide az MR 1 kossuth Rádió archívumából származó hírnek egy rövid részletét: „A hazai bankszektor 123,4 milliárd forintos adózott eredményt ért el az idei első negyedévben, ez 21,4 százalékkal meghaladja a tavaly ilyenkor mért összesített profitot – derül ki a pénzügyi felügyelet közzétett adataiból. A kedvezőtlen, sőt válságosnak mondott körülmények között is növekedett a túlnyomórészt külföldi tulajdonban lévő hazai bankok haszna.”)

Képzeljük el a következő szituációt. Rögtön a tárgyalások megszakadása, valamint nevezett delegációk pánikszerű hazautazása után nemzetközi sajtótájékoztatót hív össze a magyar kormány, ahol a miniszterelnök vagy a gazdasági miniszter arról számol be a sajtó nagy nyilvánossága előtt, hogy megdöbbentő dolgok történtek az Európai Unióval és a Valutaalappal történt tárgyalásokon. Kiderült ugyanis, hogy ez a bagázs szélhámosok gyülekezete! Ezek ugyanis, kérem tisztelettel, kutyaütők! Egész egyszerűen nem értenek a gazdasághoz. Nem mások ők, mint mesterséges pénzszűkével előidézett erőfölényükkel visszaélő gazdasági diktátorok, akik, amikor valóban a gazdaságról kérdezik őket, csak hímegnek hámognak, de még arra sem képesek, hogy válaszoljanak néhány egyszerű kérdésre.

A bankadó nehezményezése kapcsán azt az egyszerű kérdést tettük fel nekik, miért zavarja őket a bankadó, miért tartják piactorzító hatású beavatkozásnak, amikor ellenkező előjelű társát, a bankkonszolidációt néma csend kísérte? Nos, a választ is néma csend kísérte.

(A magam részéről azt is módfelett kíváncsian várom, mi fog történni majd akkor, hogyan reagálják le igen tisztelt IMF-ék, no meg a nagyságos és fényességes uniós porta, amikor majd Merkel és Sarkozy vezetésével Németország és Franciaország is az egységes európai bankadó bevezetése mellett teszi le a voksát.)

De szintén hallgatásba burkolóztak a költségvetési hiány mértékét firtató kérdésünket hallván. Miután magában az euróövezeten belül is 7% körüli a hiány, megkérdeztük, egyedüliként miért is kell éppen Magyarországnak 3% alá tornáznia a hiányt? Erre sem tudtak mit válaszolni.

Képzeljük el, milyen tőzsdei mozgásokat indukálna egy olyan szituáció megképződése, amikor már nem egy szakértő, egy amolyan megtévedt lázadócska, hanem egy egész nemzetállam és annak hivatalos képviseleti szerve, azaz kormánya állna ki a nemzetközi porondra és mondaná ki fennhangon, mit mondaná, egyenesen üvöltené bele a média összes csatornájába, hogy a király meztelen. Mi történne akkor, ha egy nemzet és annak hivatalos képviseleti szerve, azaz a nemzeti kormánya venné magának a bátorságot és lerántaná végre a leplet erről a világméretű hazugságról? De úgy, hogy senkinek még csak esélye se lehetne arra, hogy félrefordítsa a fejét, nehogy meglássa, befogja a fülét, nehogy meghallja! Mindenki látná, mindenki hallaná!

Ez persze csak a képzelet szüleménye, ilyesmiről még csak ne is álmodjanak az új „forradalmi” kormánytól, hiszen maga Viktor Viktor mondta, az adósságrendezés szóbahozásáról szó sem lehet, mert hihetetlen károkat okozna, még csak a felemlítése is.

A gyarmati létezés tehát – mai divatos szóhasználattal élve – dübörög tovább ezerrel, mégpedig zavartalanul.

Pedig a lényeg Csath Magdolnánál van! Abban, amit a köztelevízió reggeli beszélgetős műsorában tett. Nem, nem az adatok kisujjból való hanyageleganciával történő előhúzására gondolok, de még csak nem is arra a játszi könnyedségre, mellyel Róna Pétert gyakorlatilag pillanatok alatt leküdte megalázóba. Nem. Én arra gondolok, amit Csath Magdolna is elkezdett, vagyis a megfelelő kérdések megfelelő időben és megfelelő helyen való feltevésére.

Itt van mindjárt az első.

Kicsikét régebbre kell visszanyúlnunk a történelemben, egészen Napóleon idejéig, a waterloo-i csatáig. A betiltva.com-ról „A hamis Mammon szolgái” című írásból való a következő részlet:

„Arra nézve, hogy mennyire hamis mindaz, ami a bankokkal összefügg, gondoljunk a világ egyik legnagyobb molochjának, a Rotschild bankház megalapításának körülményeire. Tudjuk, hogy a waterlooi csatát követően Rotschild külön futárja mindenki mást megelőzve jelentette (de csak Rotschildnak) Napóleon bukását. Rotschild, hogy a pénzpiacon pánikot keltsen, azt a hamis hírt terjesztette fizetett ügynökök útján, hogy Napóleon győzött Waterloonál. Az árfolyamok katasztrofálisan leestek e hírre s ez alatt az „ügyes” Rotschild potom áron felvásárolta a részvényeket. Mire megjött a valóságnak megfelelő hír, már késő volt: Rotschild bankfejedelem lett és diktált. Ezt a Kain jegyű hazugságbélyeget hordozza magán korunk minden egyes bankfejedelme. Micsoda világ az, ahol nem a becsületes munka, hanem a csalás és hazugság nyeri el jutalmát?”

Róna Péter a televíziós beszélgetésben egy helyütt arról beszél, hogy ideges és feszült a légkör. Gondoljunk csak bele! Vajon mennyire életszerű, mennyire szükséges egy olyan rendszer a világnak, melyet – már régen is – a hazugságra, a manipulációra, vagy ne adj’ isten a pánikra, hisztériára alapoznak? Szeszélyes hangulatingadozásra alapítanak egy egész világgazdaságot és annak működését, működtetését?

Asszem ilyenkor jön Besenyő Pista bácsi a Margithoz szóló szokásos „Nooooooooooooooooooooooooooormális?” szófordulattal.

Nincs esélyegyenlőség! Nem a becsületes munka, hanem a busásan megfizetett jól vagy éppen rosszul informáltság a döntő, hiszen minden alapja a spekuláció, azaz kit, hogyan és mennyivel csaphatsz be! Emlékszünk még a klasszikusra? „…nem akarhat igaztalan módon nyerni! Nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet.” Ugye milyen kísérteties a hasonlóság? Hát persze, hogy az, a hazugság mindenütt hazugság!

Rotschild emlékezetes, bár sokak által ma sem ismert kis húzására az előbbi idézetben is az ügyes szót idézőjelek közé helyezte a szerző, mert ő is érzi, hogy ez bizony nem a valóság és itt lenne az ideje, hogy végre valódi nevükön nevezzük a dolgokat. Aki hazugság árán gazdagodik, azt sok mindennek – példának okáért hazugnak, becstelennek, erkölcstelennek, etikátlannak, vagy éppen haszonlesőnek is – lehet nevezni, csak éppen ügyesnek nem. Nézhetjük a dolgot sokféle szemszögből, aggathatunk rá különféle jelzőket, kifordíthatjuk, elvehetjük, megmásíthatjuk a szavaink jelentését, de előbb vagy utóbb, és a mai kor olyan, hogy inkább előbb, mint utóbb, úgyis, és mindig, kiderül az igazság.

Aztán itt van egy másik kérdés, mely a televíziós beszélgetés közben is szóba került, a növekedés témaköre. Szerencsére ma már egyre többen vannak azok, akik megértették és felfogták, hogy nem kellene feltétlenül és minden áron a rákos sejt babérjaira törni, mert ő is csak ideig-óráig tudja produkálni a „fenntartható fejlődés”-nek nevezett végzetes ostobaságot, egy idő után az „Isten a legnagyobb sorozatgyilkos” axiómának megfelelően ő is bevégzi sorsát és kipurcan.

Ugyan többször leírtam már, de ismétlés a tudás anyja, fenntartható fejlődés helyett fenntartható erőforrásokra van szükség.

Egy másik érdekes kifogás volt a nemzetközi tárgyalódelegáció részéről a rugalmasság hiánya, azaz nagyobb alkalmazkodóképességet vártak volna el a kabinettől. No, mármost felmerül bennem a kérdés, hogy a rossebbe van az, hogy mindig tőlünk, és csak tőlünk várnak el alkalmazkodóképességet, ha tetszik nagyobb rugalmasságot? Miért nem ők tanúsítanak nagyobb rugalmasságot?

„Őszintén szólva én ezzel a megközelítéssel nem értek egyet és azt hiszem, hogy ez rossz irányba tereli az országot és a tárgyalásokat.” – mondja Róna Péter a beszélgetésben a Csath Magdolna által képviselt álláspontra. Kuruc.Info olvasók most bizonyára elégedetten csettintenek egyet, mondván, lám-lám, egyik igazi, tősgyökeres tagja a komprádor burzsoáziának, a gyarmattartó seggét feltétlen odaadással nyaló lakáj-elitnek.

Én magam nem is ragadnék le az efféle teátrális részleteknél, de azt azért már csak megkérdezném, hogy „Rossz irányba tereli, ha kimondjuk az igazságot? Ha lerántjuk a leplet?” Róna úr, ugyan már! Hiszen akinek van szeme a látásához, van füle a halláshoz az mind tisztában van azzal, hogy a gyarmati létezés keserű kenyere jutott osztályrészünkül, különös tekintettel az éppen most magunk mögött hagyott nyolc szűk esztendőre.

De van más is!

Idézzük csak vissza egy röpke gondolat erejéig, mit is mondott Róna Péter az IMF hazánkkal kapcsolatos megközelítéséről?

„Az IMF megközelítése arról szól, hogy a növekedési pálya, amit ő lát Magyarország gazdasága esetében, nem elégséges a hiánycél eléréséhez, és ha nem érjük el a hiánycélt, akkor nem tudunk kijutni az adósságspirálból.”

Hölgyeim és Uraim! Tegyék a szívükre a kezüket! Ha nagyon megerőltetjük magunkat, vajon hány olyan országot tudunk mutatni, vagy felsorolni, amely az IMF tanácsait követve valaha is ki tudott kerülni az adósságspirálból? Önök tudnak ilyen országról? Mer’ én egyről sem. Mindenki, aki valamire is vitte ezen a téren, lásd például Argentína, csak azért járt sikerrel, mert volt mersze az asztalra csapni és aszondani az eleddig rettenthetetlennek hitt hatalmasságoknak, hogy mán pedig ebből elég vót! Vagy elfogadjátok a mi feltételeinket, vagy nem kaptok többet egy árva buznyákot, egy büdös kanyiló vasat sem! És milyen érdekes, elfogadták a feltételeket.

Aszongya Róna Péter: „Én úgy érzem, hogy Magyarország akkor jár jól, ha komolyan, részletesen tárgyal a Valutaalappal, elsősorban, és háttérbe helyezi az Európai Unióval való tárgyalásokat.”

Én meg aszondom, úgy érzem Magyarország akkor jár jól, ha végre a sarkára áll – nem muszáj feltétlenül az asztalt csapkodni, elvégre kultúremberek vónánk, vagy mi a szösz?! (persze, ha nem értenek a szép szóból, akkor ugye a nyomatékosítás kedvéért…J – szóval elgyütt most mán az ideje annak, hogy megköszönjük az eddigi tevékenységüket és „viszontlátásra” helyett „Isten hozzád”-ot mondjuk mindkét díszes kompániának, akkó’ lássuk őket, mikor a hátunk közepét. ’Oszt küggyük el végre őket a jó büdös francba!

Elég vót!

Mondjuk ki: NINCS SZÜKSÉGÜNK SE RÁTOK, SE A PÉNZETEKRE!

Képzeljük el a következő szituációt!

Az előbbiekben már említett nemzetközi sajtótájékoztató úgy folytatódik, hogy a magyar kormány kijelenti, egyszer s mindenkorra, ilyen kutyaütő, hozzá nem értő kalandor társaságnak semmiféle betekintést nem engedélyez tovább a magyar nemzet gazdasági és pénzügyeibe, éppen ezért a mai naptól – törvényileg! (feles törvény, eddig is bármikor megtehették volna!!!) – megszünteti a Magyar Nemzeti Bank nevű pénzintézet függetlenségét és visszahelyezi a magyar országgyűlés fennhatósága alá. A további hitelfelvételt és adósság-visszafizetés címén történő nemzetkifosztást elkerülendő és megszüntetendő, a magyar állam mostantól visszaveszi a pénzkibocsátás jogát, és e jogosultságánál fogva kamatmentes közpénzrendszer keretében az izzadságszagú, „közös lónak turós a háta” euró helyett forintot fog kibocsátani. Az euró bevezetéséhez szükséges kritériumoknak való megfelelést abbahagyja, valamint kilép az Európai Unióból, a többi tagállamot pedig arra bíztatja, hogy kövessék a példáját, és ahol az euró bevezetése már megtörtént, hozzák vissza az államok megszüntetett nemzeti valutájukat.

Minimum skandallum! Vajon hogyan reagálna rá a tőzsde? Minimum idegesen! De persze az is lehet, hogy most kezdene csak igazi szárnyalásba?! Ami engem illet, legszívesebben betiltanám a tőzsdét. Rendkívüli károkat okoz, azonkívül a gyakorló életveszély maga, hiszen egy spekulatív szerencsejátékra alapozza a gazdaság működését, működtetését.

Egyik ismerősöm mesélte, hogy Mexikóban voltak. A sárgolyó túloldalán szinte alig akadt néhány bank, ahol elfogadták a közös pénzt. Amikor meglátták az Eurót, rögtön ingatták a fejüket, és petro-valutát, azaz dollárt kértek. És ez mindaddig így is marad, amíg a fekete aranyért az USA nemzeti fizetőeszközében perkálnak.

A tárgyaló delegáció idő előtti távozása, a két, egymástól eltérő iskolát képviselő közgazdász beszélgetése a televízió reggeli műsorában is ugyanarra a dologra mutat. Fel kell tennünk a megfelelő kérdéseket a megfelelő helyen és megfelelő időben! Még akkor is, ha ezen kérdések feltevése ma még sokaknak, legfőképpen a gyarmattartókat feltétel nélkül kiszolgáló komprádor lakájoknak, felettébb kínos. Ki kell mondanunk, hogy hazudtak nekünk! Ki kell mondanunk, hogy van más út is! Mindig van más út! Ki kell mondanunk, hogy nem az egyedül üdvözítő, mi több, az igazi károkat okozó megoldás az, amit ők javasolnak. Láttuk, micsoda világ az, ahol nem a becsületes munka, hanem a csalás és hazugság nyeri el jutalmát.

Ki kell mondanunk végre, hogy képesek vagyunk megállni a saját lábunkon is! Az a fajta népbutítás, amit az Európai Unió nevű mesterséges szörnyszülött próbál az emberekbe beleplántálni, nevezetesen, hogy állandó függőségben lehet csak létezni (lásd: pályáztatás, önerőből semmit se tudj alkotni vagy létrehozni, mindig kelljen valami külső segítség hozzá), végzetesnek bizonyult. Satnyuláshoz, függőséghez, kiszolgáltatottsághoz vezet. Mondjuk ki most már bátran és hangosan, NINCS SZÜKSÉGÜNK RÁTOK! NINCS SZÜKSÉGÜNK A PÉNZETEKRE! Ha jól emlékszem valami 17 milliárd euró valuta tartalék van a trezorokban. Okosan használva egész biztosan mozgásba lehetne hozni belőle a gazdaságot.

Képzeljük el a következő szituációt! Magyarország azt mondja, nincs szükségünk más pénzére, jó nekünk a sajátunk! És hiába ülnek a hatalmasságok a világ legnagyobb pénzhalmainak a tetején, ha senki nem kér tőlük kölcsön. Ez az egyetlen mód az ellenük való védekezésre. Nem kell igénybe venni a szolgáltatást. Köszönjük, nem kérjük! Van sajátunk!

Ja! És azt is ki kell mondani, hogy a tartozásainkat már többszörösen visszafizettük, nem fizetünk tovább!

Öveket beCsat(h)olni! Rázós szakasz következik!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő

Már az Antall-kormány megszüntette az előző rendszer politikai haszonélvezőinek kiemelt nyugdíját – reagált Korózs Lajos, az MSZP elnökségi tagja arra, hogy a Jobbik törvényjavaslatot nyújtott be annak a nyugdíjszisztémának a megszüntetéséért, amelynek eredményeként kiemelt nyugdíjat kapnak az “előző rendszer haszonélvezői”. Az ilyen módon beszedett összeget az 1956-os áldozatok között osztaná szét a Jobbik. Minderre reagálva az MSZP-s Korózs Lajos az MTI-hez eljuttatott közleményében úgy fogalmazott: pártja “szívesen segít a Jobbik szakpolitikusainak tájékoztatásában, mert hozzánemértésük látványos”, ugyanis olyan, hogy kiemelt nyugdíj, nincs.

Nem részesülnek kiemelt kedvezményben sem az előző, sem a mostani rendszer nyugdíjasai – szögezte le a volt szociális államtitkár, aki szerint a Jobbik “jól hangzó törvényjavaslatával” csak a kisnyugdíjasok elégedetlenségét szeretné növelni.

Mint hangsúlyozta, minden ember pontosan ugyanolyan szisztéma kiszámításával kapja meg jogos nyugdíját, amely mögött teljesítés van. A nyugdíj a befizetett járulékok és a szolgálati idő arányában magasabb, illetve alacsonyabb lehet.

portjának annak érdekében, hogy sikeresen és eredményesen tudják végezni parlamenti munkájukat” – zárja közleményét Korózs Lajos.

(MTI)

Megjegyzés: Az utolsó bekezdés éppen ilyen hiányosan jelent meg az MTI honlapján, és a helyesírási hibájukat sem javítottam.

A Jobbik “hozzánemértéséről” annyit közlök kiegészítésül, hogy ott valóban szakpolitikusok ülnek, miközben az igen “segítőkész” Korózs Lajos KISZ-káder szerszámkészítő szakmunkás volt mielőtt a jobban jövedelmező politikai pályára lépett. Érettségijét esti iskolán szerezte meg. Felsőfokú végzettsége talán nincs is, igaz belekezdett az un. foximaxi suliba, meg talán még egy intézménybe, de nem bizonyított, hogy elvégezte volna bármelyiket is. (Lenhardt)

A kormányrendelet mindenkire vonatkozik, tehát nincs kivétel! A Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint sérti a függetlenségüket, hogy módosították a jegybanktörvényt. Ennek értelmében az elnök, Simor András 8 milliós fizetését a többi állami vezetőhöz hasonlóan 2 millió forintra csökkentették.Szeptembertől már a csökkentett fizetésre számíthat a jegybank elnöke. Gesztus értékű lett volna, hogyha önként lemond fizetésének 2 millió forint feletti részéről, de Simor András nem ajánlotta fel ezt a megoldást, sőt minden elképzelhető helyen reklamál az intézkedés miatt. Az MNB Híradónknak elküldött közleményében arról ír, hogy kiemelkedően fontos a monetáris politikát és annak irányítóit elválasztani rövid távú politikai érdekektől. A kormánybiztos természetesen kiáll a törvénymódosítás mellett. Simor azt állítja, hogy “nem pénz kérdés” ám valahogy mégiscsak annak látszik ez a mohó ragaszkodás a példátlanul magas jövedelemhez, amely többszöröse a világ legnagyobb jegybankelnökeinek fizetésénél. Ennyivel többet érne Simor András munkája?

Természetesen nemcsak az ő túlzott jövedelmét nyírbálja meg a bérplafon rendelet, hiszen két éven belül megszüntetik az összes olyan munkaszerződést, amely 2 millió forintnál több fizetést biztosít. Ezt ígéri az elszámoltatásért felelős kormánybiztos. Papcsák Ferenc szerint a luxusautókat is elveszik.

- A Magyar Gazdaságfejlesztő Zrt.-nél például 6,1 millió forintot keresett a vezető, és egy 25 milliós BNV-vel szaladgált – jegyezte meg a kormánybiztos.

A Magyar Fejlesztési Bank új vezérigazgatójának az alapfizetése már nem több 2 milliónál, igaz a prémiuma csaknem ugyanennyi lehet. Amúgy mindenkivel a közös megegyezés a cél.

- Ha ez nem sikerül, megvizsgáljuk annak a jogi lehetőségét, hogy miként tudjuk a szerződést megszüntetni – jelentette ki Papcsák.

Simor András jegybankelnök is kénytelen lesz lemondani 8 milliós fizetéséről. A Nemzeti Bank szerint azonban ez sérti az MNB függetlenségét. A Híradó úgy tudja, arra számítanak, hogy végül az Európai Bíróság dönt majd az ügyben. Addig, végrehajtják a törvényt, és 2 millióra csökkentik Simor András fizetését.

Közben az államfőhöz fordul a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a kétmillió fölötti végkielégítéseket 98 százalékkal történő megadóztatása miatt. Úgy számolnak, hogy a tanárok egy része legalább 1 millió forinttól eshet el, ha elbocsátják.

- Ez társadalmilag messze menősen igazságtalan, és ráadásul azokat sújtja, akik eddig is fizették az előző kormányzat számláit – mondta Kerpen Gábor, a szakszervezet elnöke. (Kerpen Gábor fizetéséről egyelőre nem tudunk részleteket, de kíváncsi lennék arra is, mivel a szakszervezeti vezetők is igencsak túlfizetettek…)

A Bankszövetség viszont a bankadó miatt aggódik. Az elfogadott törvény szerint 200 milliárdot várnak el tőlük. Érdekes, hogy akkor nem aggódtak, amikor közpénzből konszolidáltuk a bankokat…

- Ha ez középtávon fennmarad, akkor biztosan át kell hárítanunk, ami az egész magyar pénzügyi ágazat versenyképességét csökkenteni fogja – hangoztatta Erdei Tamás elnök. A Bankszövetség tárgyalni akar a 2011-es adó mértékéről, és arról is, hogy idén mikortól fizessenek.

Nagyon fontos lesz megakadályozni, hogy áthárítsák a bankadót az ügyfelekre ezek a minden hájjal megkent nyerészkedő bankárok!

A társadalmi igazságosság jegyében csak üdvözölni lehet a bérplafon és a bankadó bevezetését!

Vona Gábor mai sajtótájékoztatóján értékelte a Jobbik, a kormány és az ellenzék eddig nyújtott teljesítményét. Véleménye szerint a kormány egyesre vizsgázott a közbiztonsági helyzet rendezésének tekintetében.

Vona Gábor elmondta: a kormány elmúlt kéthavi munkája azzal telt leginkább, hogy hogyan tudja kétharmados többsége birtokában hatalmát tovább bővíteni, ahelyett, hogy az ország égető problémáival foglalkozna. Mint mondta szomorúan látja, hogy a Fidesz személyzeti politikája a „szegfűs” közigazgatás helyébe „narancsost” emel. Külön kiemelte a közbiztonsági helyzet megoldatlanságát, a koncepció hiányát és a sokat hangoztatott „két hét alatt rendet teszünk” bukását. Döbbenetesnek és elfogadhatatlannak vélte, hogy a kormány közbiztonsági törvénycsomagja egy kalap alá veszi az emberek millióinak életét megnyomorító bűnözőket és a tenni akaró embereknek otthont és közösséget adó Magyar Nemzeti Gárdát. Sürgősen megoldandó kérdések közé sorolta a gazdaság rendbetételét is. A kormány eddigi tevékenységei közül pozitívan értékelte a nemzetpolitikai törvények jobbikos nyomására történt elfogadását, és ismételten támogatásáról biztosította a kormány IMF elleni gazdasági szabadságharcát.

A Jobbikot értékelve elmondta: a radikális párt bebizonyította, hogy a parlamenti keretek között is tud kemény és szókimondó, ám aktív, hatékony és konstruktív lenni. Nem csak a politológusok nyilatkoznak elismerően a Jobbik munkájáról és országgyűlési aktivitásáról, hanem olykor már a balliberális sajtó is. A munka az önkormányzati választásokra való tekintettel a nyáron sem szünetel. A Jobbik elnöke beszámolt arról, hogy gőzerővel folyik az önkormányzati választásokra a felkészülés.

Végezetül arra tért ki, hogy ez csak egy gyors értékelés, hiszen a kormány számára a komolyabb feladatok csak ősszel kezdődnek, amikor olyan költségvetést kell alkotnia a kormánynak, ami megoldja a magyar emberek helyzetét, és olyan közbiztonsági intézkedéscsomaggal kell előállni, ami rendet teremt Magyarországon. Az ellenzék tekintetében arról beszélt, hogy a jövő nagy kérdése, hogy melyik párt lesz a Fidesz valódi váltópártja. Erre meglátása szerint leginkább a Jobbik esélyes, mivel a nemzeti párté a legjobb program, és a legnagyobb bázis.

Új házszabályt alkotna 2014-re, és szakaszosabb ülésezési rendet vezetne be Kövér László, akit csütörtökön választottak házelnökké. A politikus az MTI-nek adott interjúban elmondta, politizáló házelnöknek készül. Megerősítette, ha ő jelölt volna államfőt a Fidesz-frakció számára, az nem Schmitt Pál lett volna. Kövér László politizáló házelnökként írta le azt a szerepkört, amelyet betölt majd a Ház élén. “Nem okozok meglepetést, ha azt mondom, nem szerettem soha a protokollt” – mondta, hozzátéve, meglepő lenne az is, ha azt mondaná, a nem politizáló házelnökök modelljét szeretné követni.

Rámutatott, lesznek olyan célkitűzései, amelyek a Ház normálisabb működésével, tekintélyének megerősítésével függnek össze. Mint mondta, 1990-től kezdve a parlament tekintélye fokozatosan épült le, és ez nem független a képviselők viselkedésétől és a sajtó “tálalásától” sem. Úgy vélte, az elmúlt években eljutottak egy olyan mélypontra, hogy “egyes miniszterek kirakták a motyójukat a bársonyszék előtti kisasztalra, és ott falatoztak, ha megéheztek, és bizonyos képviselőcsoportokban bevett dolog, hogy behozzák az üdítőiket az ülésterembe”.

Ezek csak a legkirívóbb példák, de minden ilyen, bagatellnek számító, ám az Országgyűlés tekintélye szempontjából fontos problémát meg kell oldani. Ide sorolta még az érintkezést a sajtóval, a dohányzás ügyét, a beléptetést és a parkolást. A tévéstábokat nem engedi vissza az ülésterembe. Leszögezte: 2014-re – amikorra megváltozik a Ház jellege, hiszen feleannyi képviselő lesz, mint most – érdemes lenne új házszabályt alkotni.

Szerinte jobb lenne egy szakaszosabb ülésezési rendet bevezetni, amelyben kis ciklusok vannak. Mindezt azért, hogy a parlament viszonylag koncentráltan tudjon a plenáris üléseken dönteni, vitázni, több idő jusson a bizottsági munkára, valamint arra, hogy az egyéni képviselők több időt tudjanak fordítani választókerületi munkájukra. Nagyjából az 1998 és 2002 között már kipróbált irányba kellene mozdulni, de ebben is, miként minden, a Ház működését érintő kérdésben, számít a képviselők és a frakciók javaslataira.

Kiemelte, a házelnöki poszt elvállalásában nagyon fontos szempont volt, hogy a határon túli közösségekkel, az “elszakított nemzetrészekkel” való kapcsolattartásra e fórum a házelnök vezetése alatt létezik.

(MTI)

A fiatal újságíró hölgyet – nem tudni honnan – de hatalmas indulatok vezérlik…

A hvg.hu arról kérdezett meg három kollégát, hogy lapjuk – a 168 Óra, az Index és a Heti Válasz – milyen politikát folytat a Jobbikot illetően.

Seres László, az időközben a HVG érdekeltségébe került Hírszerző főmunkatársa teljes politikai és sajtókarantént javasolt az Országgyűlésbe a bekerült, ugyanakkor szélsőséges megnyilvánulásoktól sem mentes ellenzéki párttal szemben.

A 168 Óra nem alakított ki a Jobbikra vonatkozó szerkesztőségi direktívát – közölte lapunkkal Krug Emília, a lap munkatársa. Azt mondta: nagyinterjút nem készítenek jobbikos politikussal, de cikkben megkérdezzük őket, háttérinfót kérünk tőlük. Krug hozzátette: van olyan kollégája, aki az első parlamenti ülésnapon több jobbikos képviselővel is interjút készített. A fiatal újságírónő szerint az nem megy, hogy amíg kevesebben voltak, nem voltak európai parlamenti képviselőik, nem ültek az Országgyűlésben, addig mindig, mindenhonnan mindent megírtak a Jobbikról, most pedig, miután 855 ezer szavazatot kaptak, úgy csinálnak, mintha nem léteznének. Arra kérdésre, hogy a tavalyi, a Jobbik számára 14,77 százalékot hozó európai parlamenti választás előtt nem volt-e hiba foglalkozni a nacionalista párttal, Krug úgy felelt: „Így, utólag, azt gondolom, hogy hiba volt. Fölfújtuk.”

Az újságírónő szerint a Jobbik az alakuló ülésen három performance-t abszolvált: a koronánál tett esküt, a Magyar Gárdára hajazó mellény Vona Gábor általi viselését és a székely himnusz eléneklését. „Ők ezt nagyon okosan csinálják. Krug Emilia úgy véli, ezeket a szimbolikus megnyilvánulásokat nem kell észrevenni, és „a tárgyszerű dolgokra kell fektetni a hangsúlyt”. Ugyanakkor Krug Emilia nem helyesli a Jobbik Seres László által javasolt agyonhallgatását: „az nem demokratikus dolog”.

„Nincs központi utasítás. Az évek során alakult ki a Jobbikhoz való viszonyunk” – hangsúlyozta az Index parlamenti tudósítója, Király András. Szerinte ezt a viszonyt az határozza meg, hogy a Jobbik mekkora szerepet játszik a magyar politikában. Az Index az európai parlamenti választás óta foglalkozik kiemeltebben a párttal. Addig sem volt tudatos elhallgatás, de az EP-választás előtt „a Jobbiknak nem volt hírértéke”. A Magyar Gárdával foglalkozott az Index, de szigorúan a hírérték alapján. Király úgy vélte: a teljes szilencium – tekintve, hogy a Jobbiknak megvan a saját médiája, amellyel el tudja érni a saját közönségét – nem működik. Az újságíró szerint minden pártot kritikusan, állításaikkal szembesítve kell kezelni, de a Jobbikot sem kritikusabban, mint a többit. A médiába való bekerülés kritériuma pedig továbbra is a hírérték, mind a Jobbiknál, mind a többi pártnál – hangsúlyozta Király, hozzátéve, hogy a Jobbik álláspontja általában rendkívül kritikus álláspont, így amikor például a Jobbik cigánybűnözőzik, „akkor mellé kell pakolni az adatokat, hogy ez nem föltétlenül igaz így, ebben a formában”.

A Heti Válasz újságírója, Bódis András sem találkozott a szerkesztőségben expressis verbis Jobbik-politikával. A választási kampányban készültek interjúk jobbikos politikusokkal, de egy idő után maguk a jobbikosok hárították el az interjúadás lehetőségét, egy, a Jobbik orosz kapcsolataival foglalkozó háttéranyag pedig „kiverte a párt vezetőinél a biztosítékot”. A Heti Válasz már a 2009-es európai parlamenti választások előtt is kereste a jobbikos politikusokkal a kapcsolatot – és, például Morvai Krisztina személyében meg is találta. Bódis messze nem értett Krug Emíliával egyet: a Heti Válasz munkatársa szerint ugyanis „a lehető legrosszabb gyakorlat lett volna, ha az EU-választások előtt nem foglalkoznak a Jobbikkal, és nem a társadalmi valóságot, hanem a különböző jogi kategóriákat tartják szem előtt szem előtt”.

Bódis szerint az ország állapota, nem pedig a sajtó hozta föl a Jobbikot, így „elhallgatni egy létező társadalmi igényt a legrosszabb időket idézné. Bódis szinte szóról szóra megismételte a Király András által elmondottakat, miszerint a karantén azért sem működik, mert az internet korában egy kevés pénzből bárki megteremtheti a maga médiáját. Bár Bódis a „hírérték” szót nem mondta ki, ebben is Királlyal volt egy platformon: szerinte például egy jobbikos sajtótájékoztatóról akkor kell beszámolni, ha fontos. „A Jobbik médiagegekben erős, a szimbolizmusban éli ki magát. Az a felhajtás, amit az új Országgyűlés alakuló ülésén a sajtó produkált, jelesül, hogy mindenki Vona Gábor mellényét figyelte, a magyar sajtóról szóló bizonyítvány is” – tette hozzá. Azt, hogy a Jobbik politikusai persona non graták az ATV-ben, Bódis „vicces dolognak” tartja, hozzátéve, hogy „Kálmán Olga simán elbírna Vona Gáborral: ki tudná kergetni a stúdióból”.

Megjegyzés: Nem tudom, kinek kellene eltakarodni a képernyőről, de – szerintem – semmiképpen nem Vona Gábornak…