“Ruházati és esztétikai kérdésekről én nem tudok nyilatkozni.” – Ezt mondta Másország leendő miniszterelnöke, Orbán Viktor, amikor a nemzetközi sajtótájékoztatón egy külföldi újságíró azt kérdezte tőle: mit tesz majd, ha az új parlament első ülésén a Jobbik elnöke, Vona Gábor, ígérete szerint, az amúgy betiltott Magyar Gárda egyenruhájában jelenik meg.

Nem ez volt az egyetlen kérdés, amely Másország leendő kormányfője szerint helytelenül lett feltéve. Mint hírlik, a fideszes politikusok azt is erősen nehezményezik, hogy a külföldi pénzügyi lapok, valamint az elemző intézetek miért azon aggódnak, hogy miként is lesz majd a Jobbikkal, ezzel az Európában nemkívánatos módon megerősödött, szélsőséges és kirekesztő párttal. Ahelyett, hogy – így a fideszes politikusok – annak örülnének, és ezt az örömüket a kérdéseikben is kifejezésre juttatnák, hogy végre van egy párt, amely kellő felhatalmazást kap arra, hogy kivezesse az országot a válságból, és véghez vigye a szükséges reformokat.

Nem látunk bele a nemzetközi elemző intézetek vezetőinek, sem pedig a nagy gazdasági lapok szerkesztőinek az agyába. Feltételezésekre szorítkozhatunk csupán: talán arról van szó, hogy el sem tudják képzelni, hogy Orbánék milyen reformokra gondolnak. Merthogy idáig ezekről semmit sem árultak el – ha kérdezték őket, nem válaszoltak, ha meg véletlenül jókedvükben találta őket a riporter, akkor is csak ködös megfogalmazásokra futotta.

Egyébként meg régóta tudni lehet, hogy a külföldi sajtóval van a baj: sehol sincsenek a magyar kollégák többségéhez képest. Utóbbiak ugyanis már megtanulták, hogyan kell kérdezni egy fideszes politikustól, különös tekintettel a párt örök és megbonthatatlan vezetőjére, Másország leendő miniszterelnökére. Magyar kolléga csak ritkán trafál mellé, a többség nagy biztonsággal teszi fel a riportalanynak tetsző kérdéseket.

Ruházati és esztétikai kérdésekről nem kérdezünk – ez az első, egyben legfontosabb lecke. Ha valaki mégis bizonytalan, és úgy érzi, hogy nem képes megkülönböztetni a ruházati és esztétikai kérdéseket a többitől, interjú előtt küldjön egy e-mailt a Fidesz sajtóosztályára. Náluk mindig van néhány használható kérdés, és bizonyára szívesen meg is osztják ezeket a még kezdő, bizonytalan kérdezővel.

Nem új persze ez a kérdezéses mizéria: már az első Orbán-kormány idején is voltak, akik nem tudták, hogyan kell kérdezni. A fiatalabbak, és a ma még csak mérsékelten középkorúak kedvéért említjük: az Orbán-Torgyán idején Dávid Ibolya volt az igazságügy-miniszter. És akkoriban – mára már ez is történelem – még nem volt megszokott a cigányozás, a zsidózás. Eseményszámba ment az ilyen e hazában, így fordulhatott elő, hogy amikor a Fradi kemény magja rázendített az azóta már slágerlista-gyanús, “Indul a vonat Auschwitzba” kezdetű örökzöldre, egy sajtómunkás megkérdezte Dávid Ibolyát, hogy mi a véleménye erről. A válaszra máig sokan emlékszünk: nem értek a focihoz, mondta az Orbán-Torgyán kormány igazságügy minisztere.

Naná, hogy a kollégával volt baj: rosszul tette fel a kérdést. Jobban tette volna, ha a kérdezés előtt tájékozódik, hogy melyek Dávid Ibolya kedvenc érdeklődési területei – ha kicsit körültekintőbb, hamar rájöhetett volna, hogy a foci nem tartozik ezek közé.

Mint ahogyan most Orbán Viktor sem hajlandó ruházati és esztétikai kérdésekről értekezni. Ami persze nem az ő hibája: a külföldi sajtómunkások vannak lemaradva. De vélhetőleg már nem sokáig: remélhetőleg főnökeik már beíratták őket egy gyorstalpaló tanfolyamra, ahol felkészült Fidesz-közeli szakemberek magyarázzák el nekik, hogy Másországban – ebben ébredtünk mindannyian hétfőn reggel – kitől mit szabad kérdezni.

Ne tessék félni ezektől a fejtágítóktól: Másország leendő vezetői minden látszat ellenére segítőkész emberek – akár kérés nélkül is szívesen eligazítják a rosszul kérdezőket.

Föld S. Péter

(mszp.hu)

Hirdetés