Óriási érdeklődés övezte a Kertész Imrével folytatott beszélgetést szombaton Európa egyik legrangosabb könyvkiállításán és -vásárán, a párizsi Salon du Livre-en, amelynek a Nobel-díjas író művei és élete közti összefüggés volt a témája.

A fennállásának 30. évfordulóját ünneplő párizsi könyvszalon kivételesen nem egy országot, hanem harminc világhírű írót helyezett a március 26. és 31. között a Porte de Versailles vásárvárosban zajló könyves találkozó középpontjába. A magyar díszvendég színpadi beszélgetés keretében találkozott francia közönségével. Több százan voltak kíváncsiak Kertészre, sokaknak már csak állóhely jutott. Az író valamennyi regénye megjelent franciául az Actes Sud kiadó gondozásában.

Kertész elmondta, hogy amikor nekilátott a Sorstalanság megírásának, nem a tanúskodás érdekelte, hanem a “durva valóságból” akart művészetet csinálni. Az a kérdés izgatta, hogy az általa megélt tapasztalatból hogyan lehet regényt írni. Amikor Magyarországon a könyv 1975-ben megjelent, akkor a barátai azt mondták, hogy kár, hogy ilyen későn írta meg auschwitzi tapasztalatait, mert az olyan régen történt, hogy a téma már senkit nem érdekel.

Kertész szerint Auschwitz tulajdonképpen azért nagyon jó regénytéma, mert a borzalmak naturalista leírása sehova nem vezet, s az embernek teljesen meg kell újulnia ahhoz, hogy ebből művészetet tudjon teremteni. Kertész ezért saját bevallása szerint “kissé cinikusan”, íróként tulajdonképpen csak örülhet annak, hogy a XX. század legnagyobb borzalmát megélhette, mert ő ebből teremthet új világot művészetében.

Saját zsidóságát illetően Kertész elmondta, hogy a deportálással őt egy olyan közösségbe taszították be, amelynek korábban nem volt tagja. Hozzá hasonlóan a budapesti zsidóság nagy része a negyvenes években nem volt vallásos, asszimilálódott és be akart illeszkedni a magyar társadalomba. Nem ismerte fel a veszélyt sem, amely fenyegette. “Olyan külső jegyekkel bélyegezték meg a zsidókat, amelyeket ők maguk nem is ismertek, s így hazugságból hazugságba sodródtak, ez jelenti valójából a sorstalanságot” – hangsúlyozta a Nobel-díjas író.

Kertész azt is elmondta, hogy a magyar nyelv meghatározta az életét: 1956-ban azért nem hagyta el hazáját, mert az anyanyelve és az ahhoz kötődő nagyon gazdag kultúra egyszerűen odakötötte. Soha nem tudta elképzelni, hogy más nyelven írjon. De magyarul manapság a legszabadabban Berlinben tud írni – fűzte hozzá.

(MTI)

Hirdetés