Olvasgatva a vajdasági sajtó híreit az utóbbi hetek-hónapok politikai történéseiről, főleg a magyarságot érintő politikumról és lassan tucatnyi párt hajhúzásos köpködéseiről egy “régi” kommentár jutott eszembe, mikor a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években a gyarmatosítás alól felszabaduló afrikai országokban folyt a hatalmi harc…

Akkor régen, már nem tudom kitől hallottam (tudom goromba kifejezés de mégis leírom), egy felháborodott kommentárt:
“Ezek a feketék addig puccsolják egymást még mindeki sorra nem jut főnöknek lenni“.

Néha úgy tűnik hasonló folyamat van a vajdasági magyar pártok körében is…

Utólag tudjuk, hogy az afrikai pucssokat a nagyhatalmak meg a tőke finanszírozta, vagy máshogy fogalmazva bujtogatta. Itt felmerül a gondolat, vajon az államhatalomnak érdeke-e ez a belharc és nem vett-e “régi afrikai” módon a “bujtogatásban” részt, ugye erre volt már példa más régiókban a kilencvenes évek elején.

Szinte rögtön és új bekezdés nélkül kell hozzáfüzni, hogy a magyarság soha, de még az egyesek által romantizált “nagy magyarország” idejében sem volt egységes, sőtt a középeurópai történelemi folyamatokat némileg ismerve és kicsit cinikusan fogalmazva, a széthúzás egy magyar specialitás…

Remélhetőleg (fizetett) politikusaink megtalálják ismét a politikai konzenzust, mivel ugye bennünket képviselnek és a mostani történések kinevettetnek benünket mások szemében, amire legyinthetnénk nyugodtan, de sajnos nem így van.

A belharc energiát emészt fel, amit okosabb volna az ujvidéki és belgrádi szkupstinákban kihasználni a régió, az autonómia erősítésére és a kissebségi jogok további kiépítésére.

Lassan de biztosan elege volt már mindenkinek a “Status quo” politikusokból, akik mindent (hasznosat is) megtesznek a hatalomrajutásért, de sajnos ennek birtoklása után csak is a “gyomirtással” foglalkoznak, hogy még véletlenül se nevelkedjen mellettük egy valamirevaló politikai kultúra.

Uraim, az a mottó hogy : ” nagyon jó helyen vagyunk itt és most én vagyok a főnök ” a tényleges politikai célok elvesztéséhez vezet, amit a választók a voks megvonásával büntetnek majd a tavaszi nemzeti tanácsi választásokkor.

Keserű mosolyal és egy csokornyi naivitással a következő sorok többszöri olvasását aláljuk:

Tavaszi szél vizet áraszt,
virágom, virágom.
Tavaszi szél vizet áraszt,
virágom, virágom.

Minden madár társat választ,
virágom, virágom.
Minden madár társat választ,
virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom?
Hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom?

Te engemet s én tégedet,
virágom, virágom.
Te engemet s én tégedet,
virágom, virágom.

(Fredy – AW)

http://www.bezdan-online.com/a/index.php/content/view/4019/1/

Hirdetés